24. Még nincs vége a játéknak

Jiyong szemszöge:

- De most komolyan el akarsz rángatni társas táncra? Én nem tudok társas táncolni. - húzott magával.
- Ne hisztizzél már! - nevetett rajtam.
- Remélem tudod, h ezek után megfizetsz. - morogtam az orrom alatt, mire megtorpant és megfordult.
- Mégis mit csinálsz Jiyong? - kuncogott.
A füléhez hajoltam, és bele suttogtam.
- Úgy magamévá teszlek, h egész végig a nevem sikítozod majd.
- Perszeee.. nem játszunk ilyet! - nevetett.
Morogtam, de inkább mentem vele. Igazából tudtam egy-két lépést, amit még régebben tv műsorokhoz kellett gyakorolnom, de csúnyán be fogok égni, mivel nem hip-hop vagy valami freestyle dance.
- De, ugye nem kell számítanom ilyen, fú de menőkre, akik letarolnak,  h nem tudok táncolni? - értünk oda.
- Nyugodj már meg Jiyong. Semmi ilyen nem lesz, nem szólnak be, viszonylag kezdők. Kivétel én. 4 éve társas táncolok titokban, megannyi fellépésem volt. - sóhajtotta.
- És anyád egyáltalán nem is tud róla?
- Utálja, ha táncolok. - mentünk be, majd bemutatott a többieknek, akik tényleg kezdők voltak.
______-t egyből felkérte az oktató, én addig leültem, s néztem őket. Mindent tökéletesen csináltak, s kicsit féltékeny is voltam. Én is akarok úgy táncolni, ahogy az a bájgúnár az én kicsi Jagiyámmal. Odapörgette hozzám, majd felhúzott.
- Salsa megy?
- Asszem. - vakartam a tarkóm, és az alaplépését csináltam vele.
Egész jól eltáncolgattunk, mire a tanár vagy ki az megtapsolt minket.
- Egész, ügyesek vagytok. Mintha mindig is együtt táncoltatok volna! Parfait! - majd én visszaültem, és kicsit táncolgattak még.


Olyan este 6 körül elindultunk vissza a hotelbe, sok képet csináltunk, nevettünk, mint régen. Felmentünk, a kártyát lehúztam, s egyből az ajkainak estem. Kicsit össze is nyálaztam őt, de az volt a legkevesebb. Levettem róla a vékony pulóverjét, majd magamhoz szorítottam. Ajkain cuppogtam, míg tenyeremmel a kerek fenekét markolgattam.
- Jih. - sóhajtott.
-______. Szeretlek. - suttogtam, majd a farmert lehámoztam róla.
Nem válaszolt, csak a nyakamra tapadt. Gyengéden harapdálta az érzékeny bőröm. Lassan toltam az ágy felé, és már a nadrágja nem volt rajta. Az a sokat takaró felső is lekerült, ahogy az én pólóm is. Vékony ujjaival végig simított a mellkasomon, aztán a nyakamnál fogva húzott magához egy csókra. Az övemet bontogatta, puha ajkaival pedig a mellkasom járta be. Ujjaimat végig vezettem a melle között, majd a bugyijába nyúltam. Másik kezemmel a melltartóját kapcsoltam ki, közben még a nadrágomból is kiléptem. Folyamatosan a szemeibe néztem, ahogy hunyorított a jó érzés miatt.
- Tetszik? - vigyorogtam rá perverzen.
- Uhm, csináld. - nyögte miközben a vállaimba kapaszkodott.
Gonoszan abbahagytam, mire szúrós tekintettel nézett rám, és lerántotta a boxerem.
- Még nincs vége a játéknak. - kuncogott gonoszan.

23. Gyakorlás

Te szemszöged:

Délután még visszanéztem Jiyonghoz, filmeztünk egyet a laptopján, majd mentem haza. Vészesen közeledett a fellépésem napja. Voltak mozdulatok, amik nem voltak tökéletesek, így Isabelle folyamatosan belém kötött.
-  Pas! ______ koncentrálj , s'il vous plaît. - sóhajtott, majd a hajába túrt.
Bólintottam, és újra elkezdtem azt a mozdulatsort. Minden erőfeszítésemre szükségem volt, és sikerült is megcsinálnom. Isabelle büszkén pillantott rám, majd mikor a végén teljesen nyújtott lábakkal ültem spárgában és rá is hajoltam, megtapsolt.
- Parfait! Most pedig az én ajándékom neked, mivel nem tudtad, h milyen ruhád lesz. - hozott be egy hatalmas dobozt.
Felálltam, s kicsit félve nyitottam ki. Egy gyönyörű hófehér ruha volt benne, a felső része tele volt apró kis kövekkel.
- Ez, egyszerűen gyönyörű. - ámuldoztam.
- Ezt kapod tőlem, mivel nagyon szorgalmas, és ügyes vagy. - mosolygott kedvesen.
- Merci Isabelle, merci. - potyogtak a könnyeim az örömtől.
- Ugyan már, mára végeztünk, holnap főpróba! Ne késs 10-re a színházban! - tette el a ruhát, aztán én hazarohantam.
Útközben eszembe jutott, h Jiyongot el kéne rángatni társas táncolni, régebben mindig táncoltunk, és hülyéskedtünk. Utam ezért a hotelbe vezetett, ahol egy szó nélkül surrantam fel, majd bekopogtam hozzá. Hamarosan nyílt is az ajtó, s egy szál törölközőben állt előttem.
- Jézusom, zavarok?
- Na de Jagiya, micsoda meglepetés. - rántott be az ajtón, majd az ajkaimnak esett.
- Ji..yong, fel kéne öltöznöd. - motyogtam az ajkaiba.
- Miért? Nem vagyok így jó? - lépett távolabb, majd széttárta karjait.
- Társastánchoz nem! Szóval kapd össze magad. - nevettem rajta.
- Hogy micsodához? Én nem tudok táncolni!
-A fenéket, olyan jól rázod a segged, h bárki megirigyelhetné! - toltam az ágy felé, majd leültettem, és szokásomhoz híven áttúrtam a ruháit.
- Hm, ez tökéletes lesz. - dobtam hozzá egy farmert és egy pólót, meg az egyik boxerjét.
- Na ne, ne már! - hisztizett.
- Vedd fel! Aztán gyere be a fürdőbe, és megszárítom a hajad!
- De Jagiya!!
- Nincs, elfogyott!
- Jó. - puffogott, majd felkapta magára.
 Bejött a fürdőbe, majd beállt a tükör elé.
- Csodálatos, h ilyen létra vagy! - böktem oldalba, mire ugrott egyet.
- Ehh, kis törpi, ez van. Vagy hozzak egy bárdot? Műtűnk?
- Yaa! - csaptam a karjára, majd nevettünk egyet, s neki láttam a hajához.
Beszárítottam neki, s egy puszit nyomtam az arcára.
- Kész vagy herceg. - néztem én is a tükörbe, mire összekócolt.
- Fúú, semmit nem változtál! - húztam össze a szemeim, mire csikizni kezdett, én pedig visongani.
- Csss, csss meghallanak! – csitítgatott, de már a könnyem folyt a nevetéstől.
- Deehee hagyd abba. - fogtam le a kezeit, s nehezen lenyugodtam.
Centiről centire közeledett hozzám, mire gonoszan a combjába csíptem, és a kijárat felé vettem az irányt. Utánam futott, majd az előtérbe kitaknyoltunk mind a ketten, és nevettünk.
- Csendet! A rendre figyeljenek, ne itt sivalkodjanak. - szólt ránk a recepciós.
- Désolé. - sóhajtottam, majd felálltam és kihúztam magam után Jiyongot.