8. Különös érzések

Jiyong szemszöge:

Csak úgy faltam mézédes ajkait, majd elszakadtam tőle, s jó éjszakát kívántunk egymásnak. Reggelről a nap sugarai keltettek, ahogy az ablakon sütött be. Pózunk kis kifli nagy kifli, s az arcom a nyakába volt. Azt hiszem a tetoválásával álmodtam, ami ugyebár az oldalán van. Azt álmodtam, h velem együtt csináltatta. Az enyém Mind Control volt, míg az övé Freedom. Lassan felkönyököltem, s végig simítottam a karján. Elkezdett mocorogni, majd nyöszögni. Felém fordult, s lassan kinyitotta a szemeit.
- Jó reggelt édes. - húztam magamhoz, s a nyakamba fúrta magát.
- Hagyj aludni! –nyöszögte alig hallhatóan.
- Nem hagylak, 11 óra. - nevettem el magam, mire ki is pattant az ágyból.
- Úristen, haza kell mennem.. –vette magára gyorsan a nadrágját, majd ledobta a pólómat, s felvette a sajátját.
- Majd találkozunk. - nyomott egy puszit az ajkaimra majd elrohant.

Nem tudtam még válaszolni sem neki, annyira megőrjített. Kell nekem ő. Sokáig feküdtem a plafont bámulva, amíg a telefonom nem kezdett el zenélni. Daesung, vajon mit akarhat?
- Annyeonghaseyo, miújság van? - kérdezte nevetve.
- Ah, Annyeong, semmi, épp most bámultam a plafont, délután meg megyek Champs Elysées-re. El nem hiszed kivel találkoztam. - kezdtem el mesélni neki.
- Kivel? Találtál valami jó kis bigét?
- Hát, tudod meséltem a régi szomszédomról, a gyerekkori barátomról. Most ő itt van Párizsban. És együtt aludtunk. - haraptam ajkaimra.
- Na ne, komolyan? Hogy is hívták? - egyből kapott a témára.
- ______, és hát, ráakarom beszélni h jöjjön velem, mivel az anyja börtönbe került testi bántalmazásért.
- Uh, hány éves?
- Most.. olyan 18-19 körül.
- Oh, értem. Haver, leteszem, most jött be főnök, kicsit gyakorlunk még. Vigyázz magadra.
- Ti is! Ne kelljen szétcsapnom köztetek. - nevettem.
- Értettük Leader! Na, cső! - majd kinyomta.

Istenem ezeknek a szerencsétleneknek, de jó volt hallani a hangját. Ahogy összevissza dumáltak, a háttérbe. Jövő héten úgyis megyek már haza. Na de, Kwon Jiyong talpra fel, készülődj, _______-val/vel mész vásárolni. Elindultam a fürdő felé, gyorsan lezuhanyoztam, s felvettem egy egyszerű rövidnadrágot, egy fehér pólóval, s természetesen kiegészítőket.
- Szuper. - vettem fel egy napszemüveget is, majd elindultam  _______  házához. Francia üvöltést hallottam, ahogy egy férfi üvölt, és természetesen őt.
- Con! J'ai dit, c'est suffit! –kiáltott ________.
Utána valamit még üvöltöztek, és gondolom egy váza is tört, majd becsöngettem. Pár percet toporogtam az ajtó előtt, s kinyitotta mosolygósan ________.
- Szia, gyere beljebb, nappaliba ne nézz szét, most vertük szét. - folyamatosan mosolygott zavartan.
- Szia, oh. Az látom. - majd csak a kezemet fogta meg, s húzott magával fel a szobájába.
Egy hatalmas baldachinos ágy, s mindenhol pasztellszínek. Egyszerű volt az egész, de mégis olyan divatos, és olyan tipikus lányos. Jobb oldalt, egy csomó ruha volt, amik ha jól láttam egyediek voltak.
- Sok ruha, cipő. Azta. - néztem a kiegészítőire, s egyből megtámadtam, annyira tetszettek.
Végig néztem az egészet, majd mire végeztem annyit láttam, h ________ egy szál fehérneműben pózol a tükör előtt. Nem bírtam megállni, odasétáltam lassan hozzá, kezeimet a hasán csúsztattam végig, s magamhoz öleltem őt.
- Melyiket veszed fel? Mellesleg, gyönyörű vagy. - néztem a tükörben őt, aztán a nyakába csókoltam.
- Nem vagyok az. - fordította el a fejét. –És ezt a kis rakott szoknyát egy inggel. - mutatta meg.
- Hm, csinos. - simogattam a hasát. - És de az vagy, nekem mindig is az voltál. Csak féltem elmondani, de aztán, elmentél. - fordítottam magam felé, és megcsókoltam cseresznyepiros ajkait.

7. Pont jókor

Te szemszöged:

Amint beértem, anyám nagyon dühös volt rám. Neki lökött a tükörnek, lekevert két pofont, és üvöltött.
-SOHA TÖBBÉ NEM TALÁLKOZHATSZ JIYONGGAL! Ő A MÚLT FELEDD EL ŐT! - mintha megint a szívemet tépték volna ki.
A földre rogytam, már nem is az fájt, ahogy a tükör darabkái sértették a hátam, hanem ahogy ez a boszorkány bánt velem. Zokogtam a földön, ő pedig dívaként riszálta fel magát a lépcsőn. Lassan felálltam, s az ajtóhoz mentem. Tudtam, hogy kint áll.
- _______, te vagy az? - jött fel az ajtóhoz.
- Ne.. Neked, el kell most menned. - suttogtam.
- Várj már, vérzik a szád, a karod, a hátad. Nem! Nincs, azaz isten hogy itt hagyjalak. - fogta meg a kezem.
- De menned kell Ji, anyám kinyír! - próbáltam elküldeni őt, hogy ne legyen nagyobb veszekedés.
- Kérlek, ezt látnia kell egy orvosnak. - kapott az ölébe, majd halkan bezárta az ajtót, s elvitt.
- Azt se tudod, merre van az orvos. - suttogtam erőtlenül.
- De a hotelben tudják. - sétált el velem addig, majd a recepción szólt, hogy van egy „beteg” akihez jönni kell.
Pár perc múlva a háziorvosom jelent meg, mert ő volt ügyeletben.
- Jézusom ______ mi történt veled? Megint bajba keveredtél? - kérdezte aggódva.
- Csak egy kis karcolás. - mondtam neki.
- Persze, kis karcolás, h anyád a tükörnek vágott.
- Micsoda? - kérdezte elhűlve.
- Az anyja, Melanie a híres divattervező a Chanelnél, folyton pofozza őt, és üvölt vele. Ma pedig a tükörnek lökte. - közben mutatta a lila arcomat is.
- Te jó isten. Szólok a rendőrségnek. - hívta fel őket.
- Minden rendben lesz. - puszilta meg a homlokom Ji.
- Nem, nem lesz rendben. A..anyám ki fog nyírni engem. - nyöszögtem.
- Úgy nehezen, ha magammal viszlek. - nevetett Ji.
- Nem! –könnyeztem.

A doki visszajött, hogy anyámért a rendőrség ment, és letartóztatták testi bántalmazásért. Gyorsan lekezelte a vállam és a karom, majd egy nagyon büdös krémmel kente le az arcom, amitől elmúlt a folt.
- Adok egy nyugtatót is, hogy normálisan tudj aludni. –adott be injekciót.
- És jó lenne, ha ennél ______! Tudom, h balett, tudom hogy muszáj tartanod a kilód, de csont sovány vagy. Remélem, nem akarsz kórházba kerülni. - mire én hevesen ráztam a fejem.
- Rendben. Vigyázz magadra, köszönöm, hogy felhívott. - mosolygott Jire, aztán elment.

Jiyong gyorsan elment zuhanyozni, majd felvett egy boxert és egy pólót. Keresett nekem is egy pólót a sajátjai közül, és segített levetkőzni.
- Uh, vigyázz, vigyázz. - óvatosan húzta a vállamnál le.
- Auh. - nyöszögtem.
- Nagyon fáj? Mellesleg, szép a tetoválásod. - mosolygott rám, én pedig félve takartam el.
- Yaaa, ne bámulj! - adta rám a pólót, majd befeküdt az ágyba, s várta hogy mellé menjek.
Nem tudom miért, de úgy éreztem, most jobb itt lenni vele, mint otthon. Fejemet a mellkasára tettem, s öleltem őt.
- Köszönöm, h az őrangyalom vagy. - nyomtam egy puszit a szájára, ami aztán csókba ment át.
Éhesen csókolt meg, közben szorított magához. Kezem, automatikusan a felsőtestén járt. Ji felém fordult, és úgy csókolt. Lassan abba hagytuk, s a fejemre nyomott egy puszit.
- Jó éjt kicsi ______.
- Jó éjt. - bújtam hozzá, s nagyon hamar elaludtam.

6. Szükségem van rád

Jiyong szemszöge:

Derekánál húztam magamhoz, s úgy csókoltam őt. Hirtelen eltolt, s pirulva kapta oldalra a fejét.
- Jagiya, mit művelsz? - kérdezte halkan.
- Menjünk a tetejére, s ott elmondom. - húztam a lifthez, s beszálltunk.
Igaz remegtem akár a kocsonya, de mégis látni akartam, amit mondott. Felértünk pár perc után, s megköszörülte a torkát.
- Hát, 276 méter.. –rázta ki a hideg.
- Jézusom. - ahogy lenéztem egy pillanatig, a hideg kirázott, s megszédültem.
- Jól vagy? –karolta egyből át a derekam, én pedig a fejem a nyakába fúrtam.
- Csak megszédültem, de oké rendben vagyok.
- Nézd milyen szép, ne lefelé nézz, hanem Párizst. - bújt hozzám.
Végig néztem, csináltam pár képet, aztán magamhoz húztam _______-t.
- Szükségem van rád. Kitépték a szívem, amikor elvittek. - sóhajtottam.
Nem válaszolt, csak átkarolta a nyakam, s egy édes csókot kaptam tőle. Nem is tudom miért Párizs a szerelmesek városa, áh, nem tudom. Ezért, hogy azzal lehetsz fent a toronyban, akit szeretsz. Ahogy elszakadt az ajkaimtól a szemeimbe nézett.
- Hiába voltam 3 éves, te fontos voltál nekem.. De.. Sajnálom. - engedett el.

Elszúrtam. Én idióta hülye barom állat. Ez a lány a mindenem! És most, egy sajnálommal lezár mindent. Lehajtottam a fejem, s a korláthoz mentem. Nem érdekelt a szédülés, se a tériszony. Milliónyi darabra törte ezzel a sajnálommal a szívem. Odébb sétált, s telefonált, addig az én arcomról a forró sós könnyek csorogtak. Nem vagyok elég jó a gyerekkori barátomnak. Pár perc után egy törékeny test préselődött hozzám.
- Mi a baj oppa? - suttogta a fülembe.
- Se..semmi. - fordítottam el a fejem.
- Kérlek, mondd el. Akkor nem sírtál volna. - fordította maga felé az arcom.
- Tényleg semmi. - próbáltam tiltakozni, s elfordítani az arcom, de nem engedte.
Kezei közé zárta, s az ajkait az enyémre tapasztotta. Egyből magamhoz öleltem őt, és viszonoztam a csókját. Ez nem olyan volt, mint az előző, hanem fájdalommal teli, mindkettőnk könnye folyt, s úgy ízleltük egymás ajkait. Mindennél jobban haza akartam őt magammal vinni, de még 1 hét van a nyaralásomból. Egyből a szemeibe néztem, s elmosolyodott.
- Holnap Champs Elysées lesz az úti cél. - bökte meg a hasam.
- Rendben, azaz a butikos negyed?
- Jaja, gondolom, érdekel téged. - indult el a lifthez, de én visszahúztam őt.
- Naná, h érdekel, de más is. - karoltam át őt, s a homlokához nyomtam az enyém.
- Öh, én? - nevetett zavartan.
- Eltaláltad. Annyira hiányoztál, h néha apádat zaklattam, h valami információhoz jussak. - erre a mondatomra elpirult.
- De most itt vagyok! És, öhm. Ölelhetsz. De, most menjünk. Kezdek fázni. - tolt el magától, s a lifthez ment.
Utána mentem, aztán lementünk. Jó volt vele lenni, még ha csak a várost is mutatta meg. Tudtam, hogy ha elmegyek, ő biztosan nem jön utánam, h az enyém legyen. Akarom őt, sosem akartam még senkit így. Kis balerina, istenem, itt kell maradnom, hogy megnézzem a fellépését. De erről még nem szólok neki.
Ahogy leértünk, egyből a Diadalív felé kezdett el húzni.
- Ezt is látnod kell, aztán ígérem, hogy megyünk. Vagyis te a hotelbe, én pedig a bonyodalomba. - sóhajtott.
Megpusziltam a fejét, majd megnéztük azt is. Komolyan gyönyörű város, vannak szép részek, ugyanúgy, mint Seoulban.
Hazakísértem ezek után őt. Melanie dühösen lökte be őt az ajtón, majd egy hatalmas üvöltést hallottam, de nem volt merszem ahhoz, hogy bemenjek, s szétszedjem őket.

5. Torony

Te szemszöged:

Gyorsan bementem a házunkba, Jiyong a lépcső előtt várt. Feltrappoltam a szobámba, remélve, hogy anyám nem lesz fent, és épp rendezget valamit bent. Hát nem így lett, pontosan, h az ablak előtt állt. Ledobtam a cuccom, majd a szekrényhez mentem.
- Hova mész? - kérdezte normális hangnembe.
- Eiffel-torony, az egyik kedves ismerősömnek akarom megmutatni.
-NEM MÉSZ TE SEHOVA! NEM ÉREDEKEL KIVEL!! Sehova nem mész megértetted? - kapott pont a karom után, így gyönyörűen végig húzta a karmait rajta, és kicsit felszaggatta a bőröm.
Ahogy a pulóverem és a kistáskám szorongattam, kaptam még egy pofont a már lila arcomra, és levágtattam a lépcsőn. Végig utánam jött és dumált.
-HA ELMER… Jiyong? Te mi a jó eget keresel itt? - bámult rá, mintha nem is lenne igazi.
- Jó estét, Melanie. Rablom a lányát. - fogta meg a kezem, s elkezdett futva húzni.

Távolabb futottunk, aztán megálltunk, s magához húzott.
- Komolyan nem megyek el nélküled. Lila az arcod ______ miért hagyod? A vállad is.. - aggódóan nézett rám.
- Ji, ne.. Én nem mehetek veled. Muszáj, nem állhatok ellen anyámnak. - hajtottam le a fejem.
Szótlanul magához ölelt, belőlem pedig kitört a zokogás.
- Ne menjünk inkább rendben? Gyere fel hozzám a hotelbe, van ott hűsítő zselé.
- Ne.. ne.. nem kell. Menjünk.. nem vagyok én gyenge. - nem értem, h ilyen fájdalommal is, hogy tudok rá mosolyogni.
Hatalmasat sóhajtott, s elindultunk a toronyhoz. Nem siettünk, hisz még nem sötétedett be teljesen, s akkor a leggyönyörűbb Párizs, amikor sötét van, s csak a fényeket látod.
- Nagyon magas? Tetejébe ki akarsz vinni? - szorította meg egy kicsit a kezem.
- Kicsit nagyon az, de nyugi, végig fogni fogom a kezed, és védeni téged, én leszek az őrangyalod. - suttogtam a fülébe, ahogy odaértünk.
- Két jeune jegyet szeretnénk. - mondtam a csajnak, aki bent ült.
- Tetejéig? - jött a kérdés.
- Igen.
-25 euró lesz. - adta oda, én pedig kifizettem, pedig már Ji is nyúlt volna a tárcájáért, de én a kezét fogtam meg, h nem kell.
- Kellemes időtöltést. - mosolygott ránk, majd elmentünk, s fellépcsőztünk az első emeletre.
57 méter magasan voltunk, s Jiyong csodálkozott. Óh, Párizs, bármennyire is itt kell élnem, még mindig szülőhazámba húz a szívem.
- Csinálhatok rólad képet? - vette fel közben a pulóverjét, ahogy én is.
- Jajj, lila az arcom. Nem lehetne, h máskor? - próbáltam ellenállni.
- Nem, na, pózolj be. - kacsintott rám, majd lefényképezett telefonjával, s aztán a várost is tovább fényképezte.
Elmosolyodtam rajta, mindig is érdekelte őt az ilyen, természetesen a divat után.
- Mehetünk, egyel feljebb? - kérdeztem.
- Lift?
- Aha. –mosolyogtam, majd beszálltunk a liftbe, s egy emelettel feljebb mentünk.
Ott már jóval hűvösebb volt, s még mindig tátott szájjal bámult.
- Ez csak Párizs. Mivel tiszta idő van, elláthatunk távolra is a legfelső szintről. - magyaráztam neki, s próbált közelebb menni a korláthoz, de iszonyatosan tériszonyos volt, így mögöttem állt.
- Gyere már Ji, nem esel le.
- De ha lenézek, akkor én itt zuhanok össze, és megnézem, hogy a törékeny testeddel hogy vonszolsz le! - karolta át a derekam, s úgy lépdeltünk közelebb.
Remegett. Nem csak lábból, hanem gyomorból is, én pedig nevetni kezdtem.
- Yaa, Jagiya, nem esel le! Az őrangyalod vigyáz rád. - fordultam meg vele szembe.
- Remélem is. Hogy.. - hajolt közelebb hozzám. - vigyázol rám, mert cserébe én vigyázok rád. - s egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra.

4.Csak őszintén

Jiyong szemszöge:

- Ez, nagyon szép volt. - mosolyodtam el.
- Köszönöm, megyek, átöltözök, aztán mehetünk. - futott ki, én pedig egyszerűen, a törékeny testét néztem.
Mi lett veled _______? Husis kislány voltál, most pedig, szinte csont és bőr. Ami a legjobban aggasztott, hogy az arcán egy hatalmas lila folt volt, és nem védte meg magát. Jövő hétig látom őt, aztán én visszamegyek, s onnantól ismét felejthetem el őt. Hatalmas mosollyal az arcán futott vissza ki, majd elköszönt.
- Au revoir!- mentünk ki.
- És mondd csak, mit láttál és mit nem? - sétált kíváncsian mellettem.
- Hát, tulajdonképpen, mindent csak a tornyot nem. Direkt nem akarom fájdítani a szívem. - sóhajtottam.
- Figyelj, visszamegyünk te a hotelbe, én haza, pulcsit veszünk és indulhatunk is. Feltéve, ha szeretnél velem feljönni. –karolt belém.
Kicsit zavart lettem, rég láttam, és komolyan semmit nem változott. Gondolom még ugyanolyan szeleburdi, mint azelőtt.
- Hát.. öhm, rendben. És.. mondd csak ______ szerelmes vagy most?
- Nem, kinek kellene egy csont vékony balerina? –nevette el magát. – 5 éves koromtól balettozom, és hát, modellkedem is mellette anyámnak, pénz fejében. - sóhajtotta.
- Pénzért? De hát a lánya vagy. - hitetlenkedtem egy sort.
-A lánya? Ver állandóan, és pofoz, ha nem azt csinálom, amit mond. Kalitkában élek. Rossz szokásaim lettek miatta. De ne rólam beszéljünk. - mosolygott.
- De várj, milyen rossz szokások? - kíváncsi voltam, h 16 év alatt miket szedett össze.
- Hát, dohányzom… Tudom, h nem szabadna, de mégis, egyszerűen megöl az a nő. Ahol találkoztunk, ott szoktam mindig ingyen bagette-t kapni, anyám új barátjának az apukájától. Nem ismerem őt, csak tudom, hogy ő az. Hm, anyám mindig zöldséggel töm és némi csirkemellel, titokban pedig gyorskaját eszek. - húzódott gonosz mosoly az ajkaira.
- Ez érdekes, a balerina, aki gyorskaját eszik. - forgattam meg őt, mintha táncolnánk.
- Hát, múlt hónapban pedig csináltattam egy tetoválást, a jobb oldalamra. - mondta a végén.
- Nekem is van, összesen 7…- zavaromban a tarkóm vakartam.
- Komolyan? Az tök jó. Oda vagyok a tetoválásokért, és ez egy kicsit nagyra sikerült, ami miatt, anyu meg is ütött.
- Istenem _______ magammal vinnélek, és javulna minden! - mondtam halál komolyan.
- Oh, a közeljövőben lesz egy fellépésem, arra kell készülnöm, és a divatbemutatóra. Amit rühellek. Barack ruhában kell végig vonulnom! –háborodott fel.
- Jézusom, ennyire nem szereted?
- Rühellem! Leg lehetetlenebb szín a világon, és ríttig, hogy nekem azt kell felvennem. Na de én kérdezgetek! Rossz szokások?
- Hát, van pár. –amikor elkezdtem volna, pont megérkeztünk a hotelhez.
- Megvárlak! Csak siess. - mosolygott, én pedig felrohantam.
Nem akartam őt nagyon megváratni, egy vékony pulóvert a derekamra kötöttem, s már rohantam is le.
- Na, most hozzánk! Lepakolok, pulcsi, és mesélj közben.. Rossz szokások. - indultunk el feléjük.
- Hát, még mindig rágom a körmöm. - dugtam is egyből zsebre a kezem.
- Nem gáz, egy időben én is, de rájöttem, hogy nincs értelme. –mosolygott, majd megfogta a kezem, és kihúzta, s összekulcsolta a sajátjával.
 - Cigi, az megy, napi szinten.. pezsgőimádat, nincs olyan buli, amin ne innék pezsgőt. Illetve, nők kihasználása. - erre felkapta a fejét.
- Mi?
- Nők kihasználása.
- De miért?
- Mert, amikor elmentél haragudtam rád, nem értettem miért nem válaszolsz. Küldtem egy csomó levelet neked.
- Nem kaptam meg.
- Na ne, nagyon sokat küldtem, szinte naponta, küldtem repülőjegyet, de mikor nem érkezett válasz, feladtam, hogy nincs értelme, úgysem látlak többet. - megállított, és velem szembe állt.
- Itt vagyok! Látsz, ölelhetsz, azt csinálhatsz, amit akarsz. Nekem mindig is tetszettél Jiyong. De ez a pillecukor haj, menten leeszem a fejedről. - kuncogott.
- Nekem is tetszettél, és nagyon hiányoztál.
- Désolé, anyám tett keresztbe. – borult a nyakamba, s egy gyengéd puszit lehet oda, amitől zavarba jöttem, aztán indultunk tovább.
Pár perc után megérkeztünk. De csak a lépcső aljáig mentem.
- NEM MÉSZ SEHOVA! NEM ÉRDEKEL KIVEL! – üvöltött az anyja.
- HAGYJ ÉLNI! NEM ÉRDEKELSZ!-jött ki az ajtón 10 perc után, sokkal lilább arccal, és egy karmolással a vállán.
- HA ELMER… Jiyong? Te mi a jó eget keresel itt? – tágult ki a szeme, ahogy meglátott engem.
- Jó estét, Melanie. Rablom a lányát. - ragadtam kézen, majd elfutottam vele, úgy hogy a nő csak habogni tudott.

3.Balett

Te szemszöged:

Zokogva borultam a nyakába. Istenem, de rég láttam Jiyongot. És most itt van. Anyám töri meg az egész találkozásunkat.
- _______! AZONNAL GYERE IDE!- én már tudtam, hogy nekem végem lesz, hiába vagyok 19.
Gyorsan Jinek elmormogtam, hogy hol találkozzunk holnap, majd odafutottam anyámhoz, s egy hatalmas pofont kevert le, s rángatott magával.
- Mit képzelsz magadról mi? Csak úgy eljössz, miközben próbálunk! Neked tényleg elment a józan eszed. –a taxiba belökött, és hazamentünk.
A nappaliig lökött engem, majd üvöltött folyamatosan.
-TE ÁLLANDÓAN A GALIBÁT CSINÁLOD.. JACQUES TELJESEN KI VAN KÉSZÜLVE MIATTAD…- üvöltött velem folyamatosan.
Blablabla, tök jó, h nem rá figyeltem, így a feléről le maradtam, amit hozzám vágott.
-FIGYELSZ RÁM?
- Mit mondtál? –pislogtam rá, mire kaptam még egy pofont.
Összeszorítottam a szemem, és az arcomhoz kaptam. Hisztizve rohantam fel a szobámba, magamra zártam az ajtót. Az ablakot kitártam, s kiüvöltöttem a fájdalmat magamból. Nem messze volt egy hotel, de nem érdekelt.
-UTÁLLAK!!! UTÁLLAK! - üvöltöttem, aztán kinevettem saját magam, és elővettem a cigim.
Bad habit, de mit csináljak, ha ez a nő tönkretesz? A cigi végére lenyugodtam, s összepakoltam a balett cuccom. Levágtattam cigi füstösen a szobámból, s anyám meg ütött ismét. Az arcomon már kicsit belilult a folt, de nem érdekelt.
- Hova mész? Miért kell cigizned?
- Tönkreteszel. Balettre. Majd jövök. - vágtam be magam mögött az ajtót, s elindultam a balett terem felé.
Ahogy sétáltam végig az utcán zenét hallgatva, ismét Jiyongba botlottam, aki a közelünkben lévő hotelbe készült bemenni.
- Jiyong-ah! - kiáltottam utána.
Felém nézett, majd egy mosoly ült ki az arcára. Annyira rohantam felé, h már automatikusan kitárta a karjait, és magához szorított.
- Kicsi _______. Jézusom, mi történt az arcoddal? - simította el onnan a hajam.
- Eh, mindegy. - fogtam meg a kezét, és inkább hozzábújtam.
- Nem, nem az! Ki ütött meg így? Melanie, még mindig ilyen veled? - simogatta a hátam.
- Igen, folyamatosan üt. De, nekem mennem kéne balettre. Öhm, eljössz megnézni? - pirult ki az arcom.
Elnevette magát, és összekócolt.
- Menjünk.
Egy darabig úgy mentünk, mint két jó ismerős, aztán a kezembe csúsztatta az övét, s összekulcsoltuk a kezünket. Fél óra séta után, megérkeztünk. Mivel nemsokára egy darabban lépek fel, így a sok balerina mellett nekem is gyakorolnom kellett.
-  _______ ki ez a fiatalember? - kérdezte a tanárom Isabelle.
-Ő az egyik gyerekkori barátom, nem lenne baj, ha bent maradna?
- Nem, csak nyugodtan. Hát, jó lányok, mindenki üljön le, _______ jön. –tapsolt kettőt, s bekapcsolta a zenét.
Egy fehér vastagabb harisnya volt rajtam, balettcipő, egy rövidnadrág, és egy mini kis top. Jiyong beült a padra, s csak nézett. Kifinomult mozgásom volt, és tökéletes. Mindent tökéletesen csináltam.
-  _______, az attitűdé nem a legtökéletesebb. - szólt Isabelle.
- Értem. És az Éffacé?
- Az tökéletes volt. Kicsit gyakorolsz még, és voilá, parfait. - tapsolt.
Jiyong csak bámult, tátott szájjal, amin én elkezdtem nevetni, annyira aranyos volt.

2. A nagy találkozás pillanata

Jiyong szemszöge:

Elment, itt hagyott. Kisgyerekként, olyan volt, mintha a kedvenc macimat szakították volna ketté, és dobták volna el. A legjobb barátom volt. Üvöltve rohantam a kocsi után, ahonnan integetett könnyes szemekkel.
- __________! NE MENJ EEEEL!!!! NEEEE - s anyám már el is kapott a derekamnál, hogy el ne rohanjak teljesen a reptérig.
Amíg ő Franciaországba ment, én itthon ültem a babérjaimon. Elhatároztam, hogy igen is énekes lesz belőlem! 12 évesen sikeresen felvettek a YG-be, ahol nagyon sokat dolgoztam a sikereimért.
Most, 16 év után, én 23 éves vagyok. Sokat változtam, mind külsőleg, és belsőleg is.
- Jiyong, jó lenne, ha ezen a fotózáson megjelennél. - nyomta a kezembe a menedzserem a papírt.
- Oh, rendben, szóval akkor 9-re kell ott lennem holnap. Rendben. - tettem el, majd hazamentem.
Másnap mentem a fotózásra.
- Ah, Jiyong, végre itt. Hogy utaztál? - kérdezte a fotós csaj.
- Eunhyun, elég jól. - villantottam meg csábos mosolyom, amitől zavarba jött.
-A..azt hiszem, kezdhetjük is. - hajtotta le a fejét kipirultan.
Tudtam, h bejöttem neki, így odaléptem hozzá, s egy gyengéd csókot leheltem az ajkaira.
- Ji..yong. - nyösszent egyet, s elszakadt tőlem.
Elmosolyodtam, s elkezdtük. Bárkit megkaphattam, akit akartam. De hiányzott _______. Egy szemét alak voltam, kihasználtam a nőket, így akartam megbosszulni, hogy elvették őt tőlem. Utálom az óta is, azt a napot, amikor el kellett mennie.
- Pózolj! Ezaz..! Gyönyörű! - mondta végig Eunhyun.
Ezek után még vissza kellett mennem a YG-be, mert eltüntették a látvány terveket. Végig kutattuk mindenhol, de nem találtuk, így újra neki ülhettem, s rajzolgathattam le, hogy mit akarok.
Mindig ez volt, robotolás, robotolás, és fáradás. Amint másnap lement a fotózás, kivettem 2 hét szabadságot, és elutaztam Franciaországba. Mivel most van a fashion week, érdekelt, hogy mi hány méter ott. Sosem jártam még ezelőtt Párizsban. Az Eiffel-tornyot is csak a hotel ablakából láttam, mert nincs szerelmem, akivel felmehetnék. Kb 2 napja voltam ott, amikor egy kis utcában sétáltam. Feltűnő volt a hajam egy kicsit, és még inkább az a lány, aki előttem vágott ki. Világosbarna haja volt, egyenletes színű bőre, és természetesen nagyon vékony volt. Pislogtam párat, majd vártam, hogy mit csinál. Leült, s franciául beszélt.
- Madame, jól van? - hallottam az idős férfi beszédét, aki a pékségből rohant ki hozzá.
- Oui, s'il vous plaît, nincs semmi baj. - bökte az orra alá, nőies hangján.
Istenem, a szívem szakadt meg, segíteni szeretnék neki valahogy. Elindultam akkor, amikor bement az emberke, egyből leültem mellé. A szívem a torkomban dobogott, de nem nézett rám.
- Eltévedtél? –kérdezte.
- Nem, csak láttam, hogy… nagyon letört vagy, gondoltam szeretnél leállni, beszélgetni. - sóhajtottam, miközben angolul beszéltem hozzá.
Elértem, h rám nézzen. Szemeim kitágultak, s csak pislogtam. Ez nem lehet igaz.
- Jiyong? - kérdezte hirtelen, s kezéből kiejtette a bagette-t.
-______? Úristen! - s már egymás nyakába is ugrottunk.
Elég meghitt volt szerintem, szemeiből záporoztak a könnyek, ahogyan az enyémből is. Imádtam ezt a lányt, és most itt van, ölelhetem őt, s érezhetem az illatát.
- ________! AZONNAL GYERE IDE! - hallottunk egy veszettül sipákoló hangot.
- Ji, holnap Eiffel-torony aljában találkozzunk! Kérlek! - könnyes szemeivel nézett rám, én pedig bólintottam, s egy puszit nyomtam az arcára.
Nem hiszem el, hogy a szerelmesek fővárosában, megtalálom gyerekkori szerelmem, akit.. egy meglehetősen idegesítő nőszemély hívott, s csapta arcon az utca kellős közepén.

1. Életem Párizsban

Te szemszöged:

- Yaaa~ Te vagy a hunyó! –kiáltotta rám.
Talán az utolsó emlék, amit magammal vihettem. Költöztünk. Nem akartam, de anyám felkapott lett a divatvilágban. Muszáj volt elköltöznünk. Könnyes szemekkel integettem a kocsiból a kis Jiyongnak, aki az úton visított utánam. Az anyukája úgy futott utána, hogy elkapja őt. Kiszaggatták a szívemet akkor, és távolra dobták. Végig sírtam az utat Párizsig, s nem szóltam anyámhoz. Csak vele mentem, apát ott hagytuk kint.
De ennek már 16 éve.
19 éves vagyok, Franciaország egyik neves egyetemére jártam, mellette pedig koreaiul tanultam. Anyám, a Chanel cég egyik híres divattervezője, most lesz egy fashion week majd, amire sokan szoktak jönni. Az új kollekcióját mutatja be majd, nekem, pedig mint modell be kell állnom. Mellette persze balettoztam, és titokban társas táncoltam. Anyám utálta, sőt gyűlölte a társas táncot, nem akarta, hogy járjak.

- Nos, ______ melyiket veszed fel? Szerintem ez a barack ruha tökéletes lenne. - ültünk épp a próbaterembe.
- Rühellem a barackszínt. - néztem magam elé.
A nyakamban lévő nyaklánccal foglalkoztam, amit még Jiyongtól kaptam, mielőtt eljöttem volna Koreából.
- H mondhatsz ilyet?! –lökött meg.
- Szólásszabadság van nem? Kinyilváníthatom a véleményem! Utálom, csúnya! - mondtam a szemébe nézve, mire lekevert egy pofont.
Világosbarnás hajam az arcomba omlott, s komor tekintettel bámultam a kezeimre. A hajamat, anyám miatt kellett átfestenem, mert utálta a sötétbarnát.
- Ezt veszed fel, nincs apelláta. - lökte oda a ruhát.
Egy héten, kb 3x próbáltuk el a bevonulást, és minden mást. A modell lányok, akiken csak a csont és a bőr látszott, sokat hibáztak, rajtam volt némi hús is, amit még mentegetek anyám elől, hogy ne fogyasszon le. Felpróbáltam a ruhát, és nem jött fel a cipzár.
- Már megint gyors kajákat eszel? - csapott a hátamra.
- Nem ettem gyors kaját! –próbáltam hazudni, de tudta jól, hogy imádtam azokat.
- Még hogy nem ettél. Hájasan akarsz megjelenni a bemutatón? Köszönöm szépen! - ilyenkor jött mindig a szokásos hisztije, amikor is nekem azt kellett mondanom, h le fogok fogyni.
Ekkor voltam 45 kiló, és inkább lettem volna még 4 kilóval több, de nem. Lejjebb kellett adnom.
- Ma nem eszek semmit már. - vettem le a ruhát és akkor pillantotta meg a tetoválásom az oldalamon.
- Ezt nem hiszem el! ______ mi ütött beléd? Elment a józan eszed? Mikor csináltattad? - emelte fel a karom.
- Tudtommal 19 vagyok, megtehetem. - egy következő, ám nagyobb pofon csattant az arcomon.
Az egész helyiségben megfagyott a vér, és csak ránk nézett.
- ADDIG AMÍG NÁLAM ÉLSZ, AZ ÉN PÉNZEMET SZÓROD EL, AZT CSINÁLOD, AMIT MONDOK! - kiáltott rám.
Nem bírtam tovább. Felöltöztem a saját ruhámba, amit szintén nem bírt elviselni rajtam, majd elrohantam. Párizs utcáit szeltem, s a kedvenc helyemre futottam be, ami egy csendes, utca volt. Könnyeim záporoztak a szememből, s leültem az egyik padra, ami ki volt oda téve.
- Madame, jól van? - ült mellém le a szembe lévő pékségből a bácsi.
- Oui, s'il vous plaît, nincs semmi baj. - ejtettem meg egy mosolyt.
A kezembe nyomott egy bagette-t, majd felállt, és visszament a boltjába. Elkezdtem eszegetni, majd ismét kitört a sírás belőlem, amikor egy ismeretlen srác leült mellém a padra.