22. Romantikus reggeli

Jiyong szemszöge:

 A portás felvitt a szobámba, kihívták az orvost, aki beadott lázcsillapítót. Mostanában elég gyenge az immunrendszerem, de ezt is kibírom, mint minden mást. 2 napig mozogni nem esett jól, csak feküdtem, és pihenni próbáltam. Belülről égett mindenem, kívülről pedig majd meg fagytam.
Lassan elszunnyadtam, amikor halkan nyílt az ajtó. Éreztem egy törékeny kezet a homlokomon, majd gyengéden megrázott. Lassan fordultam felé, és nem hittem el h az én kicsi Jagiyám áll előttem.
-_______.Ne haragudj rám, kérlek. - nyögtem ki nehezen, ő pedig szorosan ölelt engem.
- Őrült Jagiya! Ne hagyj itt engem! Azonnal gyógyulj meg! - mint egy kisgyerek úgy mondta, legbelül örültem h aggódott értem, de mégis, felnőtt vagyok.
- Cssss. Nyugodj meg. - simogattam őt, közben őrjítő illatát szívtam magamba.
Lassan simogattam forró kezeimmel a hátát, és egyre szorosabban öleltem őt.
- Nem tudok meg nyugodni, amíg meg nem gyógyulsz.
- Ne légy gyerekes! Meg fogok gyógyulni, azt hiszem. – kezdtem el köhögni, a tüdőm majd bele szakadt, de muszáj volt.
- Miattam fáztál meg. Segítek, itt maradok. – jelentette ki.
- De a fellépésed. - kezdtem volna el vitázni vele, de félbeszakított.
- Csss. – s csókolni való ajkait az enyémre tapasztotta.
Egyből a hajába túrtam ujjaimmal, s automatikusan masszírozni kezdtem a hátát a másik kezemmel. Ez volt a bajom, h kicsi Jagiya nem volt itt. A fenekét markolgattam, és nem akartam elengedni őt. Nevetve tolt el magától.
- Yaa! Te pimasz, neked gyógyulni kell. - feküdt mellém.
Gonoszan kuncogtam, és simogattam őt.
- Tudom, de csak akk gyógyulok, ha te itt vagy velem. - hunytam le a szemeimet.

Álomba cirógatott, és borogatást tett a homlokomra. Estére, mikor felébredtem, sokkal jobban éreztem magam. Még mindig mellettem feküdt, és az arcom nézte. Elmosolyodott, majd egy puszit nyomott a számra.
-H érzed magad herceg?
- Herceg? Miért vagyok herceg? Nincs is herceg beütésem.
- Dehogy nincs. Úgy aludtál, akár egy herceg. Álmodban még csücsörítettél is, én pedig tök jól elszórakoztam olyan.. 10 órán keresztül. - nézte meg a telefonján az időt.
- Jézusom, nem untad magad?
- Dehogy, jó volt melletted lenni, most hajnal 2 van. Szóval aludj még. Én is megpróbálok, reggel viszont mennem kell. - sóhajtott fájdalmasan.
- De ugye, vissza fogsz jönni? - kérleltem kiskutya szemekkel őt.
Elnevette magát, és a nyakamba bújt.
- Igen Jagiya, visszajövök a kisbetegemhez. - rá két percre már mélyen aludt.
Megigazítottam a takarót magunkon, aztán én is visszaaludtam.

Reggel a szobába rendeltem a reggelit, h az én alvó szépségemet valamivel fogadjam is. Mindenféle kaját kértem, most jól megetetem őt. A szobaszerviz 15 perc múlva jött fel, majd egy londiner kocsit tolt be a srác, aztán el is ment. Egy szál rózsát is kérettem, aztán odamásztam a hercegnőm mellé, és sok-sok puszival halmoztam el a száját.
- Mmmm. - nyöszögött, aztán átkarolta a nyakam, és egy csókot váltottunk.
- Jó reggelt Jagiya. - simítottam végig az oldalán.
- Ilyen ébresztő mindennap jól jönne. Jajj, reggeli? Amúgy jó reggelt. - pirult el, majd felült, és nyújtózott egyet.
A rózsát odaadtam neki, s kipirult arccal fogyasztotta el a reggelijét. Teljesen úgy éreztem magam, mintha évek óta együtt lennénk, minden olyan volt mintha már együtt élnénk.
- Köszönöm, ezt a csodás reggelit, és a gyönyörű rózsát. - már az ajtóban álltunk, és a rózsaszín tincseimet a fülem mögé tűrte.
- Öh, semmiség. Neked bármit. Ha kell, a csillagokat lehozom az égről. - karoltam át a derekát, aztán egy szenvedélyes nyelves csókkal búcsúztam el tőle, miközben a fenekébe markoltam.
- Bolond vagy. De így fogadtalak el. - bökte meg a hasam, aztán egy szia kíséretében a lifthez sétált, én pedig úgy éreztem, h mindent megtettem ahhoz, h ne haragudjon rám.

21. Beteg Jagiya

Te szemszöged:

Istentelenül fáztam, nem éreztem jól magam, de az életem Jiyongnak köszönhettem. Bent maradt velem, aztán jött a hárpia anyám, és elüldözte. Feldúltan ment el, szinte fellökve anyámat. Amikor meglátta, h nyitva a szemem máris betrappolt hozzám.
- Jajj ______ annyira aggódtam érted.
- Te nem aggódtál, csupán megtudtad valahonnan. - fordítottam el a fejem.
- Miért kell ilyen ellenszenvesnek lenned?
- Miért kell folyton beleavatkoznod mindenbe? - vágtam vissza neki érzelmetlenül.
- Nem értelek. Mióta megjelent ez az istenverte gyerek, folyamatosan minden körülötte forog.
- Mert ő legalább érző ember, és nem fut a nők után, h kit húzzon a farkára. - morogtam, de persze ezek a szavak üresek voltak.
Hirtelen elgondolkoztam. Az a fiatal lány Jiyong szobájába, sokkal szebb volt, mint én, gondolom valami örömlány féleség lehetett. De ha Ji utánam rohant, akk a csaj az nem lett kielégítve, ergo a kis koreaim érez valamit, amiben nem biztos.
- Hallod, amit mondok? - zökkentett ki anyám a gondolatmenetemből.
- Mit kéne? - vontam fel a szemöldököm.
- Olyan vagy, mint apád! Az is a füle botját nem mozgatta bármikor szóltam hozzá.
- Épp ezért akarok vissza menni, mert ő nem irányítgatja az életem, mint a juhász a birkáit.
- Köszönöm szépen ______________. Hálás lehetnél, h neveltelek…- kezdett bele, de félbeszakítottam.
- Most hagyd abba, nincs kedvem veszekedni, ja és menj haza, majd megyek én is. - küldtem el őt, ő pedig nem hitt a fülének.
Rám csapta az ajtót, így végre elsírhattam magam újra. Hiányzott az a bolond. Folyamatosan az arca van a szemem előtt, ahogy csuromvizes hajjal, egy hatalmas takaróba van bugyolálva, és a forró teát kortyolgatja. Az aggodalom akk is ott tükröződött a szemében, ő mentett meg, ő többet tett értem pár nap leforgása alatt, mint bárki más.

2 nap telt el, és semmi hír Jiyongról. Szerencsére hazamehettem már, igaz sokat kellett gyakorolnom a balettre. A mai nap is pont a hotel előtt sétáltam el ahogy mentem haza. Nem bírtam ki, bementem, aztán a recepción érdeklődtem.
- Bonjour, Kwon Jiyong még itt van a szállodában?
- Oh, bonjour, igen az úr még mindig a 425-ös lakosztályban van, igaz most nagyon ramaty állapotban. - válaszolt.
Nem vártam meg a következő kérdését vagy bármijét, felrohantam hozzá.
- KISASSZONY! – kiáltott utánam.
Azonnal látnom kellett őt. Amint felértem, halkan bekopogtam, de nem jött válasz. Benyitottam, és akk láttam, h nekem háttal fekszik.
- Jagiya. - szökött könny a szemembe.
Nem reagált, csak aludt. Óvatosan a homlokára tettem a kezem, ami tűz forró volt. Kicsit megráztam őt, h kinyissa végre pilláit. Pár perc után kinyitotta a szemét, és csak pislogott rám.
-_______. Ne haragudj rám, kérlek. - ahogy ezt kimondta, a nyakába borultam.
- Őrült Jagiya! Ne hagyj itt engem! Azonnal gyógyulj meg! - öleltem őt, közben a könnyeimmel küszködtem.
- Cssss. Nyugodj meg. – éreztem, ahogy hatalmasat szippant az illatomból, majd tűzforró kezeivel simogatni kezdte az hátam.
- Nem tudok meg nyugodni, amíg meg nem gyógyulsz.
- Ne légy gyerekes! Meg fogok gyógyulni, azt hiszem. - köhögött, én pedig elhúzódtam tőle.
- Miattam fáztál meg. Segítek, itt maradok. - mondtam neki.
- De a fellépésed.
- Csss. - tapasztottam az ajkaimat az övére, és egy gyengéd csókkal befogtam a száját.

20. Ismét kórház

Jiyong szemszöge:

Már megint egy nő szívét törtem össze. Akkora egy balfék vagyok, h az leírhatatlan. Amint ______ elrohant, egyből utána szaladtam, a csajt faképnél hagyva. Láttam merre szaladt, de direkt nem akartam rögtön odamenni, és letámadni. Akk mentem oda, amikor már egy srác karolta át. Az a srác is tökre jóba akart velem lenni, de mondtam neki, h majd egyszer, de most fontosabb dolgom van. Láttam, h leül a folyópartra, így távolabb megálltam tőle, és hozzászóltam.
- Az nem az volt, aminek látszott.
- De pontosan az volt. Mi csak gyerekkori barátok vagyunk, nem szex társak. - vágta hozzám érzelmetlenül.
-______ kérlek. Még akk rendeltem őt, azt az örömlányt.. amikor megérkeztem. Gondoltam pihenek valamennyit, aztán pedig kiélem magam. Nincs szerelmi életem, se barátnőm, és csak ilyenre jutotta. Aztán mikor megláttalak téged, újra felcsillantak a remények. - sóhajtottam egy nagyot, hátha meg tudom hatni szavaimmal.
- És ezt most el kéne hinnem? - állt fel, h rám tudjon nézni, majd ahogy megfordult, tudom is én h, de belecsobbant a folyóba.
- ÚRISTEN! - rohantam oda, h elkapjam a kezét, de a sodrás beljebb vitte őt.
- HÉ TE! - kiáltottam oda az előbbi srácnak, akit elküldtem.
- Igen?
- Hívd a mentőket! ______ beleesett a folyóba, én pedig kihúzom őt. Milyen mély itt oldalt a part mellett? - kérdeztem, miközben ______ táskájába tömtem a dolgaimat, amiket féltettem.
- Olyan 2 és fél méter kb.-közben hívta is.
Kivettem a farmeromból az övet, levettem a cipőm, aztán úgy ahogy voltam beugrottam utána. Mivel kurva sötét volt, kibaszottul nem láttam semmit, és még ideges is voltam.
- ________! - kiáltottam a nevét, és füleltem, hátha valami hangokat hallok.
Körül néztem, és akk láttam meg a folyó közepénél őt. Kapálózott, én pedig gyorsan úsztam felé. Épp lemerült volna, amikor megragadtam a karját, s a felszínre húztam. Elhanyatlott a feje, és teljesen jéghideg volt.
- Tarts ki kérlek! - suttogtam, és a part felé vonszoltam őt.
Kint már a mentősök vártak minket a parton. Egyből elvették _______-t tőlem, aztán egy hordágyra tették, és élesztgették. Nagyon megijedtem, h meg fog halni, de szerencsére nem, mert felébredt, és vacogott akár a nyárfalevél. Betakargatták mindenféle pléddel, és ilyen alufólia szerű takaróval is, h felmelegedjen. Rám is terítettek egy plédet, és forró teát adtak, nagyon fáztam, nem tagadom, de az életem értelmét mentettem meg, ami most fontosabb volt az én szaros egészségem miatt.
- Ji..i..yo..ong.. - vacogta, és próbálta a szavakat kiszűrni fogai között.
- Ne beszélj. Melegedj fel Jagiya. Aztán megbeszélünk mindent. - tolták be mellém, aztán a doki betette a cuccokat a lábamhoz.
- Merci. - sóhajtotta, aztán behunyta a szemeit.
Végig simítottam jéghideg arcán, aztán bevittek minket a kórházba. ______-t bent tartották megfigyelésre, én persze bent voltam vele. Melanie észbe kapott hála az istennek, és betrappolt hozzánk.
- Jiyong, azonnal velem kell jönnöd. - húzott el magával.
- Mit akarsz? - kaptam el a karom.
-1. Kopj le a lányomról. 2. Ne csábítgasd el őt, h így és úgy viszed őt Koreába! Nem fog menni! 3. Menj vissza oda ahonnan jöttél, ne itt rontsd a levegőt. - vágta a képembe.
- Ehh. - ennyit tudtam kinyögni, a keze csattant az arcomon.
- Ezt pedig azért kaptad, mert a folyóba zuhant te istentelen!
- Ha nem lettem volna ott, rég halott lenne. - újabbat kaptam volna, de megszorítottam a csuklóját.
- Áh, eressz el.
- Ne akard, h felnyomjalak fizikai bántalmazás miatt. Amúgy meg, ha tudnád, _____ nem tud úszni. És tényleg örülhetsz, h megmentettem őt. - mentem vissza, majd összekapkodtam a cuccom, de akk már nem éreztem valami túl fényesen magam.
Felöltöztem, aztán visszasétáltam a szállodáig, és pont a recepciónál a portás kapott el, s vittek fel a szobámba.

19. Csalódás

Te szemszöged:

Magam alá gyűrtem őt, és a nyakát kezdtem el csókokkal elborítani. Éreztem, ahogy egyre jobban felgyorsul a légzése, és a combjaimat masszírozta. A tetoválásán időztem el, s végig puszilgattam az összes csillagot rajta. Végig húztam az ajkaimat a kulcscsontján, aztán az állkapcsán húztam végig.
- Olyan szexi vagy Jagiya. - suttogtam a mellkasába.
- Igazán? - simított végig a vállaimon, majd kicsit masszírozgatott.
- Igen..szexi vagy. - haraptam az ajkába, majd vissza letértem a mellkasára.
Csókokkal leptem el meztelen bőrét, s akk néztem meg az oldalán lévő tetoválást.
- Forever young? - majd átpillantottam a másik oldalára.
- Mind Control. Érdekes. –nyomtam az oldalára is puszit, mire felnevetett, és ugrott egyet.
- Ezt ne csináld többet ______, mert kapni fogsz. - erre a másik oldalt csináltam ugyan ezt, és maga alá gyűrt.
Végig csókolgatta a nyakam, és az állkapcsom.
- Csábítasz Jagiya. –tapasztotta ajkait az enyémre.
Ismét eljátszott velem, mint ahogy az előbb is, majd aztán rám feküdt, és úgy csókolt. Ujjaival ismét a csiklóm támadta be, amikor hirtelen kopogtattak az ajtón.
- Jöjjön vissza később köszönöm! - kiáltott ki Ji.
- De várj, valaki jött. - löktem le magamról, aztán felkaptam magamra a ruháimat.
Ismét kopogtak.
- Már megint, ezek a franciák, semmit nem értenek meg! - morgolódott, én pedig csak bámultam.
Ekkor egy vékony szatén ruhás fiatal lány lépett be.
- Jézusom, ez valami félreértés! - próbálta kiterelni a lányt.
- Kwon Jiyong? Maga rendelt engem fél11-re.
- Hát, tényleg kösz szépen. Igazán. - könnyeztem be hirtelen, felkaptam a cuccom, és kirohantam a szállodából.
A Szajnához rohantam könnyes szemekkel. Egy órát voltam egyedül - persze a lehető legsötétebbe, amikor már ki is van halva a város - aztán megérkezett a csoporttársam, aki szintén a koreai szakon van, mint én.
- Áh, ______ mi a baj? - ölelt egyből magához.
Ő volt nekem a váll, amin kisírhattam magam. Jiyong most millió apró kis szilánkra törte a szívem. Őrült voltam, amiért engedtem neki, h megfektessen. Tudtam, h nem kellett volna ilyenbe bele mennem.
- Se..semmi, tényleg. - szipogtam folyamatosan.
- Kicsi lány mondd el mi a baj. - kérlelt, amikor meg jelent Jiyong.
- ______, Jagiya. –szólt hozzám, amikor meglátta, h egy számára idegen srác vállán sírok.
- A barátod? - kérdezte Dominique.
- Ő az, akitől gyerekkoromban elszakítottak. - szipogtam.
- Jézusom, de hát ez KWON JIYONG! - állt fel, majd odament hozzá, és elkezdett lespannolni vele.
Fujtattam egyet, aztán felálltam, és elindultam. Direkt távolabb mentem, majd leültem a Szajna partjára. Jiyong utánam jött, s kicsit távolabb, de megállt tőlem.
- Az nem az volt, aminek látszott.
- De pontosan az volt. Mi csak gyerekkori barátok vagyunk, nem szex társak. - vágtam oda neki.
- ______ kérlek. Még akk rendeltem őt, azt az örömlányt.. amikor megérkeztem. Gondoltam pihenek valamennyit, aztán pedig kiélem magam. Nincs szerelmi életem, se barátnőm, és csak ilyenre jutotta. Aztán mikor megláttalak téged, újra felcsillantak a remények. - sóhajtott.
- És ezt most el kéne hinnem? - álltam fel, persze a cuccom a földön maradt, majd megfordultam, h a sötétbe ránézzek.
Megbillent a nagy kő alattam, én pedig a jéghideg Szajnába csobbantam egyet, s ami a legjobb volt, h nem tudtam úszni.

18. Mindegy

Jiyong szemszöge:

Amilyen gyorsan megkívántam őt, olyan gyorsan idegesítettem fel magam. Nem lehet igaz, nem akarom, h férjhez menjen.
- Ezért akarsz velem jönni? - simítottam végig az arcán.
- Igen, ezért, azt akarom, h magaddal vigyél, h boldog lehessek, és azt csinálhassak, amit akarok. És.. azzal legyek. akit.. mindegy. - pirult el a végére.
- Akit? - kezdtem el masszírozni a karját, majd egyre közelebb húztam őt, és a hátát is.
- Mindegy, nem mondtam semmit. - pirult el, akár régebben.
- De, én szeretném hallani. - fenekét kezdtem el masszírozni, amíg ő simogatott engem.
- Akit.. szeretek. Kellett 2 nap, h magadba bolondíts Jagiya. - csókolt a nyakamba, majd ő kezdett el masszírozni.
Halkan nyöszögtem alatta, és a hajába fujtattam. Imádom, ha valaki masszíroz.
- Koh..molyan magamba bolondítottalak? - vigyorogtam.
- Igen, te féleszű. - tapadt aztán a nyakamra, de nem hagytuk abba egymás masszírozását.
Hallottam sóhajait a fülemnél, éreztem, ahogy egyre hevesebben ver a szíve. A derekát cirógatom ujjaimmal, majd magam alá terítettem. Teljes súlyommal feküdtem rá, közben a nyakát szívtam, és a vállát, ami ki volt az ejtett vállú felsőből. A torkánál csókoltam végig, majd nyelvem hegyét az állán felhúztam. Puha ajkait csókoltam tovább, aztán már alatta is voltam. A falatnyi rövidnadrágja, alig takarta feszes fenekét, amikor rámarkoltam. Fülembe sóhajtott egyet, majd felültetett, s lehúzta a pólómat.
- Szeretnék veled olyan mocskos dolgokat csinálni, amit mással sosem tennék meg. - dőltött vissza, és az ajkamba suttogta.
- Mocskos dolgok? Én arra vevő vagyok. –gomboltam ki a nadrágját, aztán a felsőt húztam le róla.
- Gondoltam, bármi, amit szeretnél megtenni, illetve amit én is. De tudnod kell, h nem vagyok vevő az orálra. - itt fájdalmasan sóhajtottam.
- Rendben, pedig az a kedvencem.
- Te perverz! –masszírozta a mellkasom, majd rám hajolt és édes csókot váltottunk.
Gyengéden masszíroztam a melleit, majd egy kézzel kikapcsoltam a melltartóját. Az oldalán simítottam végig felhevült bőrén, majd a nadrágjába akasztottam az ujjaim, s lehúztam róla.
- Melletted az vagyok, romantikus perverz. - ültem fel, miközben a fenekét markoltam, és nyakát csókoltam.
Haját hátratűrtem, majd ajkaimat a vállán vezettem végig. Elidőztem a kulcscsontján, majd a mellei között csókoltam végig, miközben feltérdeltettem őt. Gyengéden a lába közé simítottam, miközben csípőjét markolásztam. Nyelvemmel a bimbóját támadtam meg, s csókolgattam, szopogattam. Szaggatottan vette a levegőt, ujjaival rózsaszín tincseim közé túrt. Lassan lefektettem az ágyra, kezeimmel a combját cirógattam, majd lejjebb kúsztam, s az ajkaimmal is mindkettőt.
- Jézusom. - sóhajtott fel, és láttam is h benedvesedett.
- Na de drága. - kuncogtam, majd megszabadítottam a bugyijától.
Nyelvemmel végig szántottam a szeméremdombján, majd egyre lejjebb és lejjebb. Teljes testében remegett, főleg, amikor a nyelvem hegyével a csiklóját izgattam. A nevemet zihálta, közben a kezem kereste, h a mellére tapassza. Másik kezemmel a bejáratánál tevékenykedtem. Húzgáltam óvatosan ki-be az ujjam, míg ő csak nyögni tudott.
- Gyhorsíts. - kérlelt, de ellen álltam.
Ismét remegni kezdett, mint ahogy tegnap az együtt létünk alatt. Hüvelye az ujjam szorította, s ekkora kezdtem el eszeveszettül mozgatni a kezem. Édes nedve az ujjaimra csorgott, amit lenyalogattam, majd adtam neki egy édes csókot. Duzzogva, borított maga alá, persze én élveztem a helyzetet.

17. Döbbenet

Te szemszöged:

Miután Jiyong lelépett, egyből hiányozni kezdett. Nem érdekelt egyszerűen anyám papolása.
- Hallottad mit mondtam? - tette csípőre a kezét.
- Nem figyeltem. –erre felrántott a hajamnál fogva, és a képembe sziszegett.
- Alig várom már, h végre elköltözz.
- Hidd el, lemegy a balett előadásom, visszamegyek apához. Szörnyeteg vagy! - higgadtan válaszoltam neki.
- Nem fogsz. Nem engedem. A férjedhez fogsz, Jacques testvéréhez költözni. - engedett el.
Hogy micsoda? Nincs az az isten, h én ahhoz a selyemhernyóhoz menjek, nyáltenger csókokra, csókolni se tud normálisan, volt benne részem már.
- Fúj! Soha!
Anyám erre a mondatomra üvöltött velem, én pedig összepakoltam egy táskába, majd elrohantam. Aki a megnyugvást adja számomra az nem más, mint Jiyong. A hotelbe érve egyből a recepcióra rohantam, ahol elmondták szerencsére hányas szoba. Fellifteztem, majd bekopogtam.
- Szabad! - hallottam meg Jagiya hangját, halkan bementem.
Ott feküdt az ágyon, s nem nézett rám. A táskám letettem, majd fölé másztam, a szemei pedig kipattantak.
- Jagiya! –ölelt magához egyből.
- Jiyong, istenem. Veled fogok menni, nem bírom ki. –puszilgattam az ajkait, de ő csak maga mellé tett, és felült.
- Valóban így gondolod? Tutira nem fog hiányozni Franciaország? - kérdezte.
Lehajtottam a fejem. 16 éve nem voltam otthon, és most hirtelen hazamennék oda, ahonnan jöttem.
- Figyelj, _______ nem akarom erőltetni, tényleg nem akarlak befolyásolni. Nagyon szeretlek kicsi Jagiya, szívem mélyén azt akarom, h velem gyere, de mégis neked itt az életed. - fájtak a szavai.
- Értem most már, h mire ment ki a játék. H meg tudj fektetni, aztán pedig eldobj. - gyűltek könnyek a szemembe.
Gyengéden masszírozni kezdte a combom, majd az ölébe húzott.
- Ne merj ilyenre gondolni, fontos vagy számomra, nem bírok betelni veled, legszívesebben most is vadul szexelnénk itt az ágyban. - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
- Persze, ne gondoljak erre. - néztem rá, ő pedig hirtelen maga alá gyűrt, és az ajkaimat falta.
El akartam tolni őt, de nem engedte. Magához húzott, és csókolt. Fenekemet markolászta, kezeimmel pedig automatikusan a pólója alá simítottam. Végül sikerült elcuppannom tőle.
- Kérlek.. Jiyong.. ne. - állítottam le őt.
- De most mi a baj kicsi _______? - simogatta az arcom.
- Férjhez ad anyám. - nyögtem ki.
- Hogy micsoda? Mikor és kihez? - pattantak ki szemei.
Sóhajtottam egy nagyot, majd elkezdtem mondani neki a dolgokat, tudtam, h ezzel darabokra szakítom a szívét, de muszáj voltam elmondani neki. Annak, akit a legjobban szerettem.

16. Telefonbeszélgetés

Jiyong szemszöge:

Végig kellett hallgatnom a veszekedést, igazából szarul esett, ahogy szidta Melanie a családom, de nem érdekelt. Nekem ______ volt most a fontos. Elrohant, én pedig haboztam, de utána futottam. A parkolóban elnyújtottam a lépteim, s a derekánál fogva magamhoz húztam őt.
- Gondolj arra, h legalább én, szeretlek téged. - bukott ki belőlem, miközben öleltem őt.
A hideg kirázta, majd a derekamnál ölelt, és a nyakamba motyogott.
- Vigyél haza. Kérlek, vigyél magadhoz, vigyél magaddal! –könyörgött nekem.
- Hazaviszlek, magammal foglak. –próbáltam valamit is mondani, majd elindultunk az út felé, ahol fogtam egy taxit, ______pedig elmondta a címet.
Melanie pont akk rohant ki, de mi már távol voltunk. Elmentünk haza, hozzá majd az ölembe vittem fel. Nem érdekelt annak a banyának a hisztije, _______-val/vel akartam lenni. Most nekem ez mindennél többet jelent.
- Az.. este.. neked jó volt? - kérdezte miután az ágyában feküdtünk mind a ketten.
- Igen, nagyon jó volt. - simogattam az arcát.
- De ugye, nem fogsz magamra hagyni ezek után Jagiya? - bújt a nyakamba, és mélyeket sóhajtott.
- Nem tudom, ez már csak rajtad múlik.
Eltolt, aztán hátat fordított nekem. Melanie is megérkezett majd ránk törte az ajtót.
- Kisasszony! Azonnal választ akarok! –állt az ágy lábánál.
- Miféle választ? - erre lerántotta rólunk a takarót, és idegesen lökdösött az ajtó felé.
- Jól van felfogtam, takarodjak el. - fujtattam, majd a szállodába mentem.

Beálltam a jó meleg zuhany alá, és áztattam magam. Megtettem.. megtettem  _______-val/vel amire már oly régóta vártam. Láthattam azt az arcot, amit még sosem. Érezhettem a körmeit a vállamban, érezhettem, ahogy megfeszül a teste, és nyög egyet, mielőtt még elélvez. Egyszerűen az ilyen pillanatokért jó volt élni. Ahogy végeztem, felvettem egy melegítőt, és egy pólót, majd felhívtam ______ apját.
- Igen? - szólt bele.
- HyunJin? Jiyong vagyok.
- Ah, Jiyong, mondd h a lányom gyönyörű, és egészséges. - hallottam a hangján az aggodalmat.
- Nae, igen az. Gyönyörű, leírhatatlanul szép. Az egészsége, hát kórházba voltunk este.
- Voltunk? Bent maradtál vele? Örök hálám!
- Igen, muszáj volt Melanie-t nem érdekelte, h halott-e vagy épp valami baja van. - sóhajtottam.
- Istenem, és mondd mikor is lesz az a bemutató?
- Jövő héten, kedden. Itt ugye tudod, h nincsenek előrébb. Szóval, ha eljött a vasárnapi géppel, akk együtt el tudunk menni, illetve megnézed Párizst is.
- Rendben, akk vasárnapi géppel megyek, ami ha jól tudom.. Vasárnapra ér oda. - nevetett.
- Valahogy úgy. ______ is nagyon örülne, ha látnád őt. Tudtad h balettozik?
- Igen tudtam, csak még sosem láttam. 16 éve nem láttam a lányom.
- Itt az ideje, h újra találkozzatok, és ha szerencséd van, akk visszaköltözik. Nagyon nyüstölöm érte. - sóhajtottam, miközben a hajamba túrtam idegesen.
- Remélem, h bele megy, és nem makacsolja meg magát. Számtalanszor mesélt a francia életről, h mindenki különcnek nézi őt, a szemei miatt, mert olyan érdekesek. Igen azok, Melanie francia származású. És az ő szemeit örökölte.
- Igen láttam, gyönyörűek a szemei.
- Ne haragudj Jiyong, le kell tennem, még van egy kis munkám. De akk majd hívlak, ha Párizsban leszek. Minden jót. - nyomta rám a telefont.

Hátradőltem az ágyamban, amikor halk kopogtatásra lettem figyelmes. Lusta voltam felülni, így kikiáltottam.
- Szabad!
Halkan nyitódott az ajtó, majd a következő pillanatban egy igazán jó dolog történt velem.

15. Együtt alvás

Te szemszöged:

- Minek hívtad fel? - néztem rá nagy szemekkel.
- Eljön az előadásodra, én is itt maradok, és aztán együtt megyünk Koreába. - válaszolta.
- Micsoda? Jiyong!  Ezt.. most te komolyan gondolod? - pirult ki egy kicsit az arcom, igaz ezért még anyámtól kapni fogok.
- Igen, ez után az este után, az életem árán is elviszlek innen. - húzott vissza magához, és álomba simogatott.

Reggelről, a nap meleg sugarai keltettek, mert Ji olyan szerencsétlenül húzta be a függönyt. Kinyitottam a szemeim, s Jiyong nyugodt arcával találtam szembe magam. Óvatosan megráztam őt, mire kinyitotta mandula szemeit.
- Hmm, jó reggelt szépségem. - csókolt meg, kicsit összenyomorgatott.
- Szerintem öltözz, anyámék jönni fognak. - ekkor nyitottak volna be, de csukva volt az ajtó.
Jiyong kipattant az ágyból, gyorsan rendezte a felöltözést, halkan nyitotta ki az ajtót, majd lefeküdt a székbe mellém, és úgy tett mintha aludna. Kuncogtam egy sort rajta, majd én is úgy tettem.
 - De doktor úr az ajtó.. nyitva. - nyitott be anyám.
 - Eddig is nyitva volt, Melanie. - morgott a doki, majd odajött hozzám és felébresztett.
- Hála az istennek.. _______ kicsikém jól vagy? - játszotta meg anyám magát.
- Hmm.. –ásítottam egy nagyot.
- Szokásos ellenőrzés, h érzed magad? - kérdezte az orvos, miközben vizsgálgatott, a hasamat nyomkodta.
-  Jól, már jobban. –mosolyogtam rá.
- Rendben, akk megírom a papírt, és hazamehetsz, vitaminokat szedned kell, kicsit hiányos vagy, étrend kiegészítő, és igyál sok teát, édesítővel. - irkált majd a kezembe adta a papírt.
- Köszönjük. - mondta anyám, aki úgy szobrozott az ajtóban akár egy hárpia.
Kiment az orvos, és bezárta az ajtót maga után. Anyám szétrántotta a függönyt, és Jiyongot bökdöste.
- Kelj fel!
- Mi …- ásított egyet. – a baj?
- Ha meg merted dugni a lányom, esküszöm, szíjat hasítok a hátadból! –mutogatott anyám rá.
- Ha meg is dugtam volna, se lenne köze hozzá. Felnőtt már.
- De nem érdekel, nem fog veled menni, nem fog újra Koreában élni. Ő már francia állampolgár! - veszekedett vele, amíg én öltöztem.
- Már meg bocsáss Melanie, de _______ dönti el, h marad vagy jön, ő dönti el, h mit akar. Én nem befolyásolom őt, csak szeretnék a régi gyerekkori barátommal sok időt eltölteni, mert rég láttam.
- Ohho, a te magadfajta Kwon-ok csak a bajt hozzák. De szerencsére ott hagytam azt a nyomorult HyunJin-t.
- Ne merd azt mondani apára, h nyomorult! - mordultam fel, és felálltam.
- Micsoda? - nézett rám anyám, és jött oda hozzám.
- Ne merd rá mondani! Ő legalább szeret engem, és…- kezdtem bele, de félbeszakított.
-16 éve nem láttad őt!
-MERT ELSZAKÍTOTTÁL TŐLE, MERT NEM ENGEDED H BÁRKIVEL IS TALÁLKOZZAK. - csaptam ki az ajtót, majd elszaladtam.
Anyám fujtatott, Jiyong pedig utánam rohant. Dögölne meg, h apámat szidja, miközben megcsalta őt. El fogok menni Jiyonggal, a balett után. Kint a parkolóban kapott el engem, mert a magassarkúmban csak addig tudtam futni. Magához ölelt, és simogatta a hátam.
- Gondolj arra, h legalább én, szeretlek téged. - motyogta a fülembe, amitől kirázott a hideg, és nem tudtam egy érzést hova tenni.

14. Megbántad?

Jiyong szemszöge:

Egyszerűen nem bírtam ellenállni neki, automatikusan dörzsöltem a csípőm az övének, vékony combjait simogattam, majd a fenekébe markoltam.
- Olyan isteni feneked van. - mormogtam a fülébe, és ott is végig puszilgattam őt.
- Talán a tánc miatt. Társas táncolok is, amikor épp nem anyámnak ugrálok. - válaszolta, aztán a felsőtestem simogatta.
Megszabadított a nyakkendőmtől, és félredobta, majd az ingemnek esett neki törékeny ujjaival. Egyre jobban vágytam arra, h magamévá tegyem őt, nem tudom miért, de vonzott.
- Jagiya. - nyöszögtem, amikor megéreztem hűvös ujjait a hasfalamon.
- Yaa, milyen kis kockás. - simogatott, majd a vállaimnál simogatta le rólam az inget.
Elé tárult széles vállam, kicsit izmos karjaim, és természetesen a tetoválásaim. Végig simított a karjaimon, aztán a vállamon, majd a nyakamnál fogva húzott le magához egy csókra.
- Én is szeretnék látni belőled mindent. - durciztam.
- Hey, azért még a nadrág rajtad van. - kuncogott, aztán a nyakamat kezdte el gondosan elhalmozni csókkal.
Óvatosan bekönyököltem mellé, és hagytam neki, majd átfordítottam a fejem, h a másik oldalt is kiszívja a puha bőrt. Kezeimmel óvatosan simítottam be a nyaka alá, majd kioldottam a zsinórt a kórházi ruhán, aztán a háta alá nyúlva megismételtem ugyanezt a műveletet. Az ingem után hajítottam az idegesítő darabot, majd ujjaimmal végig cirógattam a hasától a bugyijáig. Óvatosan simítottam végig bugyin keresztül, s éreztem, h már nedves.
- Még semmit nem csináltam. - suttogtam a fülébe.
- Nekem nem kell sok, főleg, ha valakire nagyon vágyom. - harapott az ajkamba, s amíg vadul csókolóztunk, az övemet kibontotta, és ki is húzta a nadrágomból.
Letolta a nadrágom, a boxeremmel együtt, s vékony ujjaival gyengéden masszírozta a bőrt a férfiasságomon.
- Ahh.. - sóhajtottam egy hatalmasat a fülébe, közben lerúgtam magamról a nadrágot.
- Tetszik? - puszilgatta végig az arcom, majd éreztem, h a csiklójához érinti.
- Várj! Védekezzünk! Jagiya, ne menjen el az eszed! - szóltam rá, majd a székre nyúltam, ahova ki volt készítve a gumi.
Gyorsan felhúztam, s ujjaimmal izgattam egy kicsit őt.
- Uh, tu..tudod mit szeretek? - nyögött.
- Mondd Jagiya mit?
-A..amikor kényeztetnek, így mint te. - adott egy csókot, aztán elmosolyodtunk mindketten.
Szétnyitottam jobban a lábait, behajoltam közéjük, s egy óvatos mozdulattal elmerültem benne.
- Jiyongh! - karmolt végig a hátamon.
- Ah _______.-fájt egy kicsit, de még jobban tetszett.
Ránehezedtem egy kicsit, majd lassan mozogni kezdtem. Mind a ketten nyögtünk, és sóhajtoztunk, élveztük egymás közelségét. A nyakam kezdte el csókolgatni, s a tarkómat cirógatta vékony ujjaival. Egyre jobban begyorsítottam, melleit markolgattam.
- Nyögd a nevem ______! - szóltam rá, mert egyszerűen imádtam, ha valaki a nevem nyögi.
- Jih…yong.. Ah, ez.. csináld.. még.. Jiyong.. Ah.. - eresztette ki a hangját, engem pedig bátorított.
Minden erőmet beleadtam, h mind a kettőnk egy nagyot élvezzen, főleg igy h első együttlétünk volt. Nem sokkal később a lábai megremegtek, majd az egész teste, és egy nagyot nyögve adta a tudtomra, h ő elélvezett. Löktem kettőt rajta, s én is elélveztem. Elszakadtam tőle, aztán elintéztem magam. Felvettem a boxerem, s visszafeküdtem mellé, mire egyből hozzám bújt, én pedig cirógattam őt.
- Megbántad? - kérdeztem tőle.
- Soha! Ezt soha, főleg veled nem. - simogatta a mellkasom.
- Annak örülök. Amúgy apádnak telefonáltam. - böktem ki nehezen, ő pedig egyből felkapta a fejét és rám nézett.

13. Kórházban

Te szemszöged:

Jiyongot elhúztam arrébb, kicsit egymásba mélyedtünk, szerelmes csókokat váltottunk. Teljesen jó volt addig, amíg el nem rángatott anyám egyik embere, h menni kell, mert munka van. kicsit kezdtem szédülni, az igazán sok kajálástól, és persze a pezsgő is megcsapott egy kicsit. Először végig mutattuk azokat a ruhákat, amiket terveztek anyámék, majd utána kezdődött az egész. Átvonultunk egy másik terembe. az egyik modell társam kérdezte, h minden rendben-e, pont mielőtt kimentem volna. Minden forgott velem, nem tudom miért, sosem éreztem ilyet. Koncentráltam, h ne nézzek Jiyongra, de egyszer csak felzuhantam, és onnantól képszakadás.

A kórházban lassan nyitogattam a szemem, s Jiyonggal találtam szembe magam. Lassan pislogtam kettőt, h a vakító fényhez, hozzá szokjon a szemem.
- Hol vagyok? - sóhajtottam egy nagyot, majd megláttam, h infúzióra vagyok kötve.
-A kórházban, anyádat nem érdekelte mi van veled, nem figyelt. Elájultál ______. annyira aggódtam érted. - puszilgatta a kezem.
- Sosem volt még ilyen. Köszönöm, h ennyit törődsz velem. –simítottam végig puha arcán.
- Semmiség. Gyógyulj meg nekem. - puszilgatta a számat folyamatosan.
- Megfogok, sok-sok gyógy puszitól, amit adsz Jagiya. - kuncogtam.
Ezt a kis idillt az orvos szakította félbe.
- Szép jó napot. _________ nagyon nagy szerencséd volt. Nincs rendben az emésztésed!  – szólt rám az orvos.
- Jó napot, tudom, balettozom.
- Szeretném, ha étrend kiegészítőket szednél, és természetesen ennél rendszeresen, és változatosan. - irt nekem egy receptet, amire a kiegészítőt írta.
Ezek után ott hagyott minket kettesben.
- Nyilván leeshetett a cukrom. - ültem fel, és Jiyong karját cirógattam.
- Vigyáznod kéne magadra, nem pedig nem enni. Ha anyád az a boszorkány nem engedi, akk is egyél. –hajolt közel hozzám, s egy éhes csókot kaptam tőle.
Egyre közelebb ült hozzám, és a combomon simított végig. Nem érdekelt semmi most, csak ő. Jócskán estére járt az idő, Jiyong elcuppant tőlem, majd behúzta a függönyöket, az ajtóban pedig elfordította a kulcsot. Visszamászott hozzám, s gyorsan levette a cipőjét, és a zakóját, majd a székre terítette. Befeküdt mellém, és csak csókoltuk egymást.
- Ne haragudj, h romantikusabb helyen nem jöhetett rám a romantika. - suttogta, aztán végig csókolta ismét a nyakam.
- Uh, ne.. nem baj. - túrtam bele rózsaszín tincseibe, aztán az egyik lábam a derekához tettem.
Lassan kezdte el dörzsölni magát hozzám, a fenekem markolászta, majd a bugyim alá nyúlt, és úgyis megfogta párszor azt. Végig nyalt a nyakamon, s eléggé odafigyelt arra, h jó legyen nekem.
- Olyan isteni feneked van. - nyöszögte a fülembe, majd végig puszilgatott ott is.
- Talán a tánc miatt. Társas táncolok is, amikor épp nem anyámnak ugrálok. – simogattam a felsőtestét, majd kicsit eltávolodtam tőle, és a nyakkendőjét oldoztam.
Amint sikerült, odébb dobtam. Ismét vadul esett ajkaimnak, miközben a gombjait kezdtem el kibujtatni a gomblyukakon. 

12. Állófogadás

Jiyong szemszöge:

6-kor keltem, mert hivatalos voltam egy állófogadásra. Nem tudtam mit vegyek fel, a bőröndömet szétpakoltam, mire rájöttem, h hoppá, Jiyong hoztál magaddal öltönyt. Elővettem, s megnéztem, h mégis mi lenne jó hozzá.
- Fehérpóló? Nem, az túlságosan is egyszerű! Ing kell, de mégis melyik? Fekete vagy a kockás? - gondolkoztam hangosan, majd a kockás ingemért nyúltam.
- Na, már csak nyakkendő kell. - választottam ki azt is, aztán elmentem lezuhanyozni.
Folyamatosan  ______-ra/re gondoltam, és arra a boszorka anyjára. Féltem, h valamit tenni fog vele, valami lesz vele. Kiléptem a zuhany alól, majd megtörölköztem, és felöltöztem. Fújtam egy kis parfümöt magamra, aztán elindultam a srácokkal a fogadásra. Sétáltunk olyan 20 percet, a rajongók folyamatosan ott voltak körülöttem. Adtam pár autogramot, lefényképeztek, mire odaértem. Lassan odaértem, felmutattam a belépőm, aztán sétálgattam egy kicsit pezsgővel a kezembe.
- Jiyong, örülök h itt vagy. - jött oda Rick Owens hozzám, akivel elég sokszor találkoztam már egy-egy bemutató alkalmával.
- Oh, hello, semmiség, egy ilyen nagyszabású bemutatóra eljövök. - fogtam vele kezet, amikor megpillantottam ______-t Melanie oldalán.
Gyönyörű volt. Egy kis koktélruha volt rajta, ami fekete és nagyon sötétlila színben pompázott. Egy fekete szaténszalag fogta a derekánál a ruhát, illetve a tüll, ami kiemelte a szoknyát mind fekete volt. Itt-ott csillogott is, természetesen nagyon tetszett, főleg, h magassarkúban volt. Lassan odamentem hozzá, s átkaroltam a derekánál.
- Jagiya, milyen gyönyörű vagy ma. - suttogtam a fülébe, s megpusziltam a vállát.
Ugrott egyet, majd hirtelen eltolt.
- Jézusom, legközelebb hozd rám a szívrohamot! Gyere. - nézett Melaniere, majd elhúzott magával egy olyan részre, ahol senki nem látott.
A lépcső alatt álltunk, s mohón faltuk egymás ajkát. Szorosan öleltem magamhoz, s a hátát simogattam. Alig bírtam elszakadni tőle, s egyre jobban csak kívántam őt, ezért a nyakát kezdtem el csókolgatni.
- Jih, uh..neh..- fogtam a kezét közben, természetesen nem szívtam ki a nyakát, csak csókolgattam.
- Annyira hiányoztál. Ugye semmit nem tett veled az a nőszemély? - néztem szemeibe.
- Édes mindegy. Ma tökre kedves volt velem. Jagiya, h nézel ki? - kuncogott rajtam, majd távolabb lépett, s végig nézett az öltözékemen.
- Nem tetszik?
- De, csak csíkos a kockással, és hát, mit ne mondjak, szexi.. tetszik. –nézte a kezeimet, amin itt-ott dülledt a sok edzéstől az ér.
- Yaa, ez miért van? Megerőlteted magad! –puszilgatta a kezem, én pedig a nyakánál cirógattam aztán végig, s úgy húztam magamhoz egy édes csókra.
- Ne azzal foglalkozz! Gyönyörű vagy _______.- öleltem ismét meg.
Elpirult, majd lehajtotta a fejét, amikor Melanie egyik csicskása ránk talált.
- _______, azonnal velem kell jönnöd. - rántotta el a srác őt tőlem.
Az agyam eldobom, h sosem lehetek együtt vele. Később mentem utánuk pár perccel, h ne legyen feltűnő, így is az anyja gyilkos pillantásaival találtam szembe magam. Nem sokkal ezután elkezdődött a fogadás. Itt bemutatták a legújabb Melanie és Rick által tervezett ruhákat, ______ is végig vonult elég kecsesen, majd eltűnt a színfalak mögött.

9-től kezdődött a divatbemutató, így átvonultunk a nagy terembe, ahol az egész volt. A srácok kezdték, aztán a lányok. Az összes ruha nagyon tetszett, viszont az nem, h ______ nagyon sápadt volt. Itt már tudtam, h baj lesz. Ahogy vonult végig, hirtelen előttem zuhant össze. Mindenki röhögött, viszont én odarohantam hozzá, s törékeny testét a karjaimba emelve, rohantam vele hátra.
- MELANIE! _______ ELÁJULT!- üvöltöttem, hátha az a boszorka meghallja, de nem.
Az egyik srác hívta a mentőket, akik kijöttek _______-ért, majd vele együtt mentem el a kórházba, közben hívtam fel az apját.

11. Hirtelen változás

Te szemszöged:

Olyan hirtelen húzott el tőle, h Jiyongot nem is láttam.
- Te kis fruska! Kinek mertél szólni, h ütlek téged mi? - vágott arcon.
- Édes mindegy, nem veszed észre, h tönkreteszel? - vetettem oda szemrehányóan.
- Igen? Ezek után, már csak az idegeidre hajtok. - vigyorgott gonoszan rám, s mentünk próbálni.
Végig próbáltuk 5x, s persze amikor inni vagy enni akartam, elvette tőlem, h nekem le kell fogynom. A nap végére, teljesen rosszul éreztem magam. Semmi kedvem nem volt anyámmal egy légtérben utazni, így gyalog vágtam neki Párizsnak. Ahogy hazaértem, bedőltem egyből az ágyba, annyira nem éreztem jól magam. Anyám rám tört később egy kis csésze rizzsel és zöldséggel.
- Csak mert sápadt vagy. –nyomta az orrom alá.
- Nem kell. Hagyj meghalni, jobb lenne, nem lennék teher a válladon. - amikor ezt kimondtam, hatalmas pofont kaptam.
- Vigyázz a szádra kisasszony, és egyél. Holnap nagy nap! - fogta és rám vágta az ajtót.

Nagy nehezen gyűrtem le a torkomon a kaját. Alig vártam, h holnap legyen, és végre vége legyen mindennek. Mivel csak holnap fogok felvonulni, utána már nem. Vagyis de, de az nem lesz ennyire fontos esemény. Visszadőltem a párnák közé, s halkan sírtam. Az egész fájdalom most jött ki rajtam. Oh, apu mi lehet veled? Mikor láthatlak megint? Álomba sírtam magam, másnap pedig 4kor keltett anyám.
- Azonnal kelj fel! Frissnek és üdének kell lenned. - rántotta le a takarót rólam.
- Fent vagyok. - motyogtam, és kiültem az ágy szélére.
Hatalmasat kordult a gyomrom, de tudtam, h nem fog semmilyen kaját adni, és azt az idióta barackszínű göncöt fogja rám húzni. Lementem utána, mert már ő lent volt, s a konyhába mentem.
- Halat ehetek, vagy valamit? - kérdeztem, miközben kutattam valami kaja után.
- Van rizs meg párolt zöldség, nem jó? Süssek csirkemellet hozzá? - kérdezte kedvesen.
- Megcsinálom magamnak. - sóhajtottam, majd elkezdtem.

Ez amolyan szokásos „családi béke” feeling. Természetesen nem az, mert én le leszek nap végére hordva a föld alá kb. Fél 6-ra sikerült felébrednem, és embert varázsolnom magamból. Egy farmer rövidnadrágot vettem fel, egy csőtoppal, de nem tudtam h milyen cipő legyen, így levittem kettőt megmutatni a drága anyámnak.
- Tudsz segíteni? - kérdeztem.
- Miben? – nézett rám.
- Magassarkú legyen vagy tornacipő? Ehhez a ruhához. - mutattam végig magamon.
- Magassarkú, szerintem kiemeli a lábaidat, főleg, h ilyen rövidnadrágba vagy. - mosolygott, aztán telefonon beszélt.

Gondoltam, h azt fogja mondani. Összekaptam magam, egy táskába tettem a szükséges holmikat, majd levágtattam a lépcsőn.
- Mehetünk? Még egy fotózásod lesz reggelről, aztán egy állófogadás 8tól, és 9től kezdődik a bemutató. – tapsikolt.
Tudtam, éreztem, h még beszervez valamit. Nem is érdekelt, csak túl akartam már lenni a mai nap.
A fotózás helyszínére értünk, és körül néztem. Ismét Vouge címlap, Melanie sikeres divatútja. Már láttam is a címet. Gyorsan végeztünk, majd kaptam a szokásos szidást a csípőm miatt, mert szélesebb volt kicsit. Szarul esett, h nem tudok mit csinálni vele, a csontozatom erősebb. Ezek után elmentünk az állófogadásra. Senkit nem ismertem szokás szerint, és pincsikutya módon anyám seggében kellett járnom. Hagynom, h a gusztustalan franciák tapizzanak, és jópofát vágjak közben, hát jó ez menni fog. Vagyis csak addig ment, amíg valaki át nem kulcsolta a derekamon a kezeit, és suttogott a fülembe.
- Jagiya, milyen gyönyörű vagy ma. - puszilta meg a vállam.

10. Majdnem

Jiyong szemszöge:

Kiskorunkban mindig is „vértestvérek” voltunk. Gyerek fejjel nálunk azt jelentette, h ha vérzett valamink, akk a másiknak is kellett valahol véreznie, majd összedörzsöltük, h mi mostantól vértestvérek vagyunk. Nekem viszont szokásommá vált az is, h bárkinek a vérét lenyalogassam az ujjáról. _______ volt az ,aki állandóan összetörte magát kiskorában, így sok-sok gyógyító puszit kellett osztogatnom.
- Vigyázz magadra! - szóltam rá, s gyorsan összeszedtem a darabokat, h nehogy megvágja magát megint.
- Köszi, jajj ne nézz már bénának! –csapott rá a karomra, persze nem erősen.
- Pedig kiskorodban is esetlen voltál. Kis béna Jagiya. - húztam magamhoz, és hevesen megcsókoltam.
Egyből a nyelvemre harapott, mire ráncoltam a homlokom, és elcuppantam tőle.
- Mit mondtál? - nézett rám.
- Semmit. - vigyorogtam.
- De fogsz kapni, ha visszajövök! - ment ki a konyhába a kukával, vissza pedig egy ragtapasszal az ujján jött.
Kuncogtam, majd csak húzott fel magával az emeletre, úgy h majdnem orra buktam. Felbaktattunk a lépcsőn, majd amikor sikerült a falnak nyomnia engem vadul csókolt. Kezeim, fel-le jártak az oldalán, majd az ingjét gombolgattam. Engedte is h levegyem róla, de utána ellökött magától.
- Nem szabad. - lihegett.
- Miért? - néztem rá értelmesen.
- Mert te.. áh, mindegy..- bújt vissza az ingébe.
- Mondd én? Mi van velem? Az h szeretlek, csak nem tudom kifejezni, és elmondani? - vontam fel a szemöldököm, mire eltátotta a száját.
- Nem értettem.. Mit mondtál? - harapott az ajakára.
- Azt, h szeretlek _______. - nyögtem ki majd lehajtottam a fejem.
Én idióta, mit hiszek, h majd a nyakamba ugrik, és egy tökéletes éjszakát fogunk eltölteni? Hirtelen hozzám bújt, s az ajkaimat falta. Kaptam tőle egy igazi francia csókot, amibe belesóhajtottam. Szorosan öleltük egymást, amikor is _______ anyja Melanie tért vissza.
- Te kis fruska! –egyből elrántotta tőlem, a hajánál fogva, én pedig csak álltam.
- Áhh, eressz el! –fogta a haját.
Pont megütötte volna Melanie őt, amikor megfogtam a kezét.
- Hagyja őt békén! Sosem szerette magát.
- Ch, te beszélsz? Fiam, h nézel ki? Anyukád gondolom büszke rád. ______ gyerünk. Menned kell próbálni. - húzta magával.
- Neeem Jiyooong! - s már az autóba is voltak.

Nem tudtam hova viszi, így visszamentem a szállodába. Igazából rájöttem, h én be vagyok tojva mindentől, vagyis jobban mondva, nem akarok belekavarodni a dolgokba. A nap további részét, és természetesen a másnapot is megbeszélésekkel és fotózásokkal töltöttem, mivel Rick Owens kérte a képeket, amint az ő ruháiba pózolok. Ez alatt a két nap alatt, nem találkoztam _______-val/vel. Rossz volt, de alig vártam, h láthassam őt, amint végig vonul a kifutón, ami ezek után jött.

9. Városnézés

Te szemszöged:

Nem voltam félős Jiyong előtt, mivel több fotózásom volt, illetve bemutatóm, ahol fehérneműben kellett végigriszálnom magam a kifutón. Arról már nem is beszélek, h Jiyonggal együtt is fürödtem kiskoromban. Sóhajtottam egyet, ahogy a nyakamba csókolt, majd viszonoztam a csókját. egyáltalán nem értem mi ütött ebbe a gyerekbe, de mindenesetre a hiányát kárpótolja a térd remegtető csókjával. Lassan elszakadtam tőle, mire a nyakam kezdte el csókolgatni.
- Hnn, neh.. Ji.. - cirógatta végig az oldalam, majd rám nézett.
- Nem jó?
- De, csak.. kérlek, ne. Felöltözök, és mehetünk. - gyorsan felvettem a ruhát, majd a hajam oldalra fogtam és egy masnit tűztem bele.
- Komolyan nem bírom megállni, h ne érjek hozzád. Olyan gyönyörű vagy ________. - nézett a szemeimbe.
- Kö..köszönöm. Te is, eléggé jóképű lettél. Gondolom, döglöttek érted a nők. Vagyis döglenek. - savanyú mosoly jelent meg az arcomon.
- Hát, ja, vannak páran.
- Pár százan. - kötekedtem.
- Na! Igaz az is, de mégis, ne mondd ezt.. Nekem csak egy lány kell, akit még nem sikerült meghódítanom. - sóhajtott, én pedig a vállára tettem a kezem.
- Nyugi Jagiya, biztosan az a lány boldog lesz melletted. De most menjünk. - húztam el magammal.

Tök jól elsétáltunk addig, amíg nem vették körül Ji-t fanok. Elmosolyodtam, majd távolabb mentem, s leültem a padra. Folyamatosan csak képet csináltak vele, és kérdezgették, majd amikor sikerült mindenkinek a vágyát kielégíteni utánam jött.
- Ne haragudj. - mondta, amikor odaért.
- Semmiség. Felkapott sztár vagy. - mosolyogtam rá, majd elindultunk szétnézni.
Jiyong az összes boltba képes volt berángatni engem, és mindenhol legalább egy kis apróságot venni. Mire végeztünk, 2 kisebb szatyor tele volt ajándékokkal, és egyéb kis mütyürökkel.
- Kivásároltad magad? - nevettem egy jót.
- Hát, azt hiszem igen. –nevetett ő is.
- Gyere, muszáj megkóstolnod pár francia ételt. Csigát mondjuk. - amikor kimondtam, vágott egy grimaszt.
- Ugyan már! Jó az, na gyere. - húztam egy kajálda felé, ahova beültünk.
Végig kóstoltattam vele az összeset, ahány ízbe kapható.
- Te jó isten. Tök furcsa. Na ha visszajössz, komolyan mondom az élő polipot fogod megkóstolni! - vigyorgott.
- Persze, h nem. Tényleg apámat fel kell hívni, h jövő hét vasárnap, előadás.
- Milyen előadás?
- Tudod a balett. Plusz még, holnap lesz a divathét kezdete. És én is fel fogok vonulni. –mosolygott.
- Oh, remélem, látlak majd. - vigyorgott perverzen.
- Te csak ne vigyorogj! –mutattam rá a villámmal, amin rajta volt még a sütim egy kis darabkája, és simán leette róla.
- Hm, finom. – nyammogott rajta.
- Fúú, Kwon Jiyong! Te pofátlan, ugye tudod, h most végig sértettél, és duzzogva megyek haza? - nevettem.
- Jagiya, nyugodj meg. –adott az övéből.
- Rossz próbálkozás. - nyammogtam a sütijén.
- Ugyan, na majd meglátjuk. - fogyasztottuk el, aztán hazaindultunk.

Természetesen eláztunk, mert hirtelen derültégből villámcsapásként szakadt az eső. S mivel a mi házunk közelebb volt - és talán Jacques sincs ott, anyám új „jövendőbelije” aki 25 évnél nem idősebb, ellentétben az én 41 éves anyámmal – nyugodtan lehetünk kettesben. Ahogy beléptünk az ajtón, a nappali ugyanúgy állt, szóval az rám várt.
- Ji, addig menj fel vagy valami, kitakarítom a nappalit.
- Segítsek?
- Nem kell. - mentem ki a konyhába, s a kukát visszavittem.
Jiyong végig nézett rám, addig én óvatosan pakoltam az üveg dohányzóasztal darabjait, amikor megvágtam az ujjam, és egy „bassza meg”-et elmormogtam.
- Jól vagy?- segített be, majd az ujjamat nézte.
- Áh, csak egy kis vágás. - serkent ki a vérem, mire a szájához emelte, s lenyalogatta.
- Hmm. Még mindig finom a véred ______. - nevetett, majd egy zsepit előszedett és belekötötte az ujjam.