13. Kórházban

Te szemszöged:

Jiyongot elhúztam arrébb, kicsit egymásba mélyedtünk, szerelmes csókokat váltottunk. Teljesen jó volt addig, amíg el nem rángatott anyám egyik embere, h menni kell, mert munka van. kicsit kezdtem szédülni, az igazán sok kajálástól, és persze a pezsgő is megcsapott egy kicsit. Először végig mutattuk azokat a ruhákat, amiket terveztek anyámék, majd utána kezdődött az egész. Átvonultunk egy másik terembe. az egyik modell társam kérdezte, h minden rendben-e, pont mielőtt kimentem volna. Minden forgott velem, nem tudom miért, sosem éreztem ilyet. Koncentráltam, h ne nézzek Jiyongra, de egyszer csak felzuhantam, és onnantól képszakadás.

A kórházban lassan nyitogattam a szemem, s Jiyonggal találtam szembe magam. Lassan pislogtam kettőt, h a vakító fényhez, hozzá szokjon a szemem.
- Hol vagyok? - sóhajtottam egy nagyot, majd megláttam, h infúzióra vagyok kötve.
-A kórházban, anyádat nem érdekelte mi van veled, nem figyelt. Elájultál ______. annyira aggódtam érted. - puszilgatta a kezem.
- Sosem volt még ilyen. Köszönöm, h ennyit törődsz velem. –simítottam végig puha arcán.
- Semmiség. Gyógyulj meg nekem. - puszilgatta a számat folyamatosan.
- Megfogok, sok-sok gyógy puszitól, amit adsz Jagiya. - kuncogtam.
Ezt a kis idillt az orvos szakította félbe.
- Szép jó napot. _________ nagyon nagy szerencséd volt. Nincs rendben az emésztésed!  – szólt rám az orvos.
- Jó napot, tudom, balettozom.
- Szeretném, ha étrend kiegészítőket szednél, és természetesen ennél rendszeresen, és változatosan. - irt nekem egy receptet, amire a kiegészítőt írta.
Ezek után ott hagyott minket kettesben.
- Nyilván leeshetett a cukrom. - ültem fel, és Jiyong karját cirógattam.
- Vigyáznod kéne magadra, nem pedig nem enni. Ha anyád az a boszorkány nem engedi, akk is egyél. –hajolt közel hozzám, s egy éhes csókot kaptam tőle.
Egyre közelebb ült hozzám, és a combomon simított végig. Nem érdekelt semmi most, csak ő. Jócskán estére járt az idő, Jiyong elcuppant tőlem, majd behúzta a függönyöket, az ajtóban pedig elfordította a kulcsot. Visszamászott hozzám, s gyorsan levette a cipőjét, és a zakóját, majd a székre terítette. Befeküdt mellém, és csak csókoltuk egymást.
- Ne haragudj, h romantikusabb helyen nem jöhetett rám a romantika. - suttogta, aztán végig csókolta ismét a nyakam.
- Uh, ne.. nem baj. - túrtam bele rózsaszín tincseibe, aztán az egyik lábam a derekához tettem.
Lassan kezdte el dörzsölni magát hozzám, a fenekem markolászta, majd a bugyim alá nyúlt, és úgyis megfogta párszor azt. Végig nyalt a nyakamon, s eléggé odafigyelt arra, h jó legyen nekem.
- Olyan isteni feneked van. - nyöszögte a fülembe, majd végig puszilgatott ott is.
- Talán a tánc miatt. Társas táncolok is, amikor épp nem anyámnak ugrálok. – simogattam a felsőtestét, majd kicsit eltávolodtam tőle, és a nyakkendőjét oldoztam.
Amint sikerült, odébb dobtam. Ismét vadul esett ajkaimnak, miközben a gombjait kezdtem el kibujtatni a gomblyukakon.