32. Váratlan telefon

Jiyong szemszöge:

Nagy szerencsém volt úgy érzem, hogy meghallottam Melanie puffogását távolról a párizsi éjszakában. _______-t úgy ahogy volt lesokkolta, amikor meglátta az anyját. Gyorsan kellett cselekednem, berántottam a bokorba. A kezemet a szájára tapasztottam, hogy ne szólaljon meg, s csak néztük Melanie-t.
- Ez a nyomorult ember. Gyűlölöm. Nem viheti el tőlem _______-t – morgott, majd előszedte a telefonját.
Ijedten nézett _______ rám, ezért gyorsan kikaptam a táskájából a telefont, és lenémítottam. Hatalmasat nyelt, majd újra az anyjára tapasztotta a tekintetét. Szerencsénkre elment, így mind a ketten felsóhajtottunk.
- Ugye tudod, hogy elég perverz gondolat futott át az agyamon – kuncogtam a fülébe.
- Yaa! Perverz! Ne is álmodozz! – kezdett el ütögetni, majd hirtelen magamra rántottam, mélyen a szemeibe néztem.
Percekig csak bámultam különleges szemeit, aztán telt ajkaira pillantottam. Végig nyaltam a számon, hogy benedvesítsem, majd gyengéden megcsókoltam őt. A tarkójához simítottam, miközben kreol bőrén végig futott a hideg, s úgy játszottam nedves párnáival. Jól esően hümmögött, majd lefordult rólam.
- Naa! Ez nem ér! – nyöszögtem a bokor mögött akár egy óvodás.
- Yaa, Jagiya kelj fel és fejezd be, vagy semmit nem kapsz – huncutul csillogtak szemei.
- Igeeen? És mit kapok? – pattantam egyből fel.
- Hát, én igazából két nagy pofonra gondoltam – kuncogott.
- Miiiii? – húztam össze a szemeimet, aztán csikizni kezdtem őt.
A vidám kacarászása töltötte be az este csendjét. Felkaptam az ölembe, felvittem őt a hotelszobába. A liftben nehezen megállta a nevetést, s furcsán csillogó szemeivel pislogott rám. Végig nyaltam az ajkaimon, hogy kicsit nedves legyen, s lassan közeledtem felé. Hirtelen kinyílt a lift ajtaja, így kirohant előlem.
- Jagiyaaaaaaaa! Állj meg! – rohantam utána, majd hirtelen elkaptam őt és berántottam az ajtón - mivel pont mellettünk volt.
- Neeeheee, Jhiiyooong! – nevetett, miután sikeresen bezártam az ajtót, az ágyra vittem őt, s fölé másztam.
Végig csókoltam gyönyörű nyakát, ujjaimmal pedig táncoltam az oldalán. Óvatosan a hajamba túrt, húsos ajkaimat harapta meg gyengéden. Oldalánál simítottam be a felsője alá, hogy aztán könnyedén fel tudjam tűrni a zavaró ruhadarabját és megszabadítsam tőle. Halkan sóhajtozott a fülembe, megőrjítve engem ezzel. Felhúztam őt, a felsőjéből kibújtattam, utána a melltartójától szabadítottam meg. Ajkaimmal peckes bimbóin időztem el. Azt akartam, hogy újra az eszébe véssem az érintéseim. Gyengéden csókoltam, úgy vigyáztam rá, mintha porcelán lenne. Folyamatos nyögéseket hallottam apró ajkaiból, mely még jobban felbátorított. Nyelvemmel kezdtem körözni, éreztem, ahogy megremeg egy pillanatig. Rózsaszín tincseimmel játszott, vékony ujjaira tekerte hajszálaimat, amitől megborzongtam.
- Hnn _______, ha a tarkómnál munkálkodsz… én nem tudom, mit művelek veled, de az egy roppant érzékeny hely – leheltem mellei közé, hogy onnan tovább haladhassak a másik halmára.
Édes nevetés hagyta el ajkait, körmeivel játszadozott a tarkómon. Megőrjített, de nem szabadott kiesnem a szerepemből. Egyre csak faltam a melleit, amikor megszólalt a telefonom.
- Ezt nem hiszem el – morogtam, aztán adtam egy csókot az én kicsi Jagiyamnak. – Fel kell vennem, ne haragudj – néztem meg ki az.
Egy hatalmas sóhaj kíséretében felvettem azt az átkozott készüléket, mely mindig elront mindent.
- Nem, nem vagyok Japánban… - adtam a választ zaklatómnak.
- De mikor jössz? Vágyom rád. Telefon szexeljünk – kuncogott. Szemet forgattam.
- Nem alkalmas, nem érek rá, nem érek RÁD – hangsúlyoztam ki.
- Oppa, tudod hogy imádlak, nagyon kívánlak, hol vagy?
- Franciaországban a barátnőmmel.
- Hogy mi van? – és ki is akadt. Audrey sosem fogadta valami jól azt, ha valamilyen nővel vagyok. – Én ezt nem hiszem el, hogy te mekkora egy farok vagy. Azt mondtad szeretsz!
- Az volt már több mint fél éve, amikor azt mondtam neked – közben lopva ______-ra/re pillantottam. Lassan nyúlt a melltartója után, de én megfogtam a kezét, hogy ne.
- De…esküszöm nem hiszem el!
­- Én azt nem hiszem el, hogy szökőévben egyszer az eszedbe jutok, akkor is csak egy kis szex. Semmi más, én végeztem veled, nem akarok tovább semmilyen kapcsolatot folytatni veled.
- Ne tedd ezt velem Jiyong! Szükségünk van egymásra! Én..én nem élek nélküled tudod jól! – próbált az igazáért kiállni.
- Szerintem, most leteszem. Szia Kiko – mondtam gúnyosan ki a nevét, amit oly annyira gyűlölt az én számból. Azonnal kinyomtam a telefont, illetve lehalkítottam, hogy ne halljam, ki keres.
Időközben _______ magára húzta a takarót, s felült az ágyon.
- Ki az a Kiko? – értetlenül nézett rám.
Sóhajtottam egy nagyot, aztán leültem mellé.
- Csak akkor mondom el, ha nem féltékenykedsz. Meg nem csinálsz őrültséget.
- Olyannak nézek ki?
- Igen! Múltkor is bedőltél a folyóba. Nem kell nekem még egy ilyen.
Sóhajtott egyet, aztán bólintott, hogy nem csinál semmit.
- Hallgatlak – kíváncsian pislogott rám furcsa szemeivel.
- Nos, Kiko vagy Audrey, az én ex barátnőm. Körülbelül 1 évet voltunk együtt, de aztán nagyon sok munkám lett, így inkább szakítottam vele. Hisztérikus egy nő, de őszintén az alatt az 1 év alatt nem szerettem őt annyira, mint kellett volna. Kínszenvedés volt számomra. Naponta az arcába hazudtam, miközben csaltam őt – kitágultak szemei.
- És… akkor nekem is arra kell számítanom, ha kimegyek veled, hogy megcsalsz? – halkan kérdezte.
- Nem! Nem csalnálak meg sosem – fogtam meg a kezét.
- Nézz a szemembe és úgy mondd! Úgy hogy ne remegjen a hangod! – pillantott rám.
Nagyot nyeltem, nem voltam biztos abban, hogy mit fogok a jövőben tenni. Vettem egy nagy levegőt, kicsi Jagiyám szemeibe néztem.
- Soha a büdös életben nem csalnálak meg! – nehéz volt úgy mondanom, hogy ne remegjen a hangom, de sikerült.
Elmosolyodott, kitárta karjait. Egy mozdulattal bevackoltam magam oda, édes csókot leheltem ajkaira.
- Mesélj még! Hallani akarok minden mocskot rólad, mivel kell szembenéznem majd – suttogta az ajkaimba.
Nagyon meglepődtem, azelőtt sosem kértek ilyet tőlem, hogy a múltamról beszéljek.