3.Balett

Te szemszöged:

Zokogva borultam a nyakába. Istenem, de rég láttam Jiyongot. És most itt van. Anyám töri meg az egész találkozásunkat.
- _______! AZONNAL GYERE IDE!- én már tudtam, hogy nekem végem lesz, hiába vagyok 19.
Gyorsan Jinek elmormogtam, hogy hol találkozzunk holnap, majd odafutottam anyámhoz, s egy hatalmas pofont kevert le, s rángatott magával.
- Mit képzelsz magadról mi? Csak úgy eljössz, miközben próbálunk! Neked tényleg elment a józan eszed. –a taxiba belökött, és hazamentünk.
A nappaliig lökött engem, majd üvöltött folyamatosan.
-TE ÁLLANDÓAN A GALIBÁT CSINÁLOD.. JACQUES TELJESEN KI VAN KÉSZÜLVE MIATTAD…- üvöltött velem folyamatosan.
Blablabla, tök jó, h nem rá figyeltem, így a feléről le maradtam, amit hozzám vágott.
-FIGYELSZ RÁM?
- Mit mondtál? –pislogtam rá, mire kaptam még egy pofont.
Összeszorítottam a szemem, és az arcomhoz kaptam. Hisztizve rohantam fel a szobámba, magamra zártam az ajtót. Az ablakot kitártam, s kiüvöltöttem a fájdalmat magamból. Nem messze volt egy hotel, de nem érdekelt.
-UTÁLLAK!!! UTÁLLAK! - üvöltöttem, aztán kinevettem saját magam, és elővettem a cigim.
Bad habit, de mit csináljak, ha ez a nő tönkretesz? A cigi végére lenyugodtam, s összepakoltam a balett cuccom. Levágtattam cigi füstösen a szobámból, s anyám meg ütött ismét. Az arcomon már kicsit belilult a folt, de nem érdekelt.
- Hova mész? Miért kell cigizned?
- Tönkreteszel. Balettre. Majd jövök. - vágtam be magam mögött az ajtót, s elindultam a balett terem felé.
Ahogy sétáltam végig az utcán zenét hallgatva, ismét Jiyongba botlottam, aki a közelünkben lévő hotelbe készült bemenni.
- Jiyong-ah! - kiáltottam utána.
Felém nézett, majd egy mosoly ült ki az arcára. Annyira rohantam felé, h már automatikusan kitárta a karjait, és magához szorított.
- Kicsi _______. Jézusom, mi történt az arcoddal? - simította el onnan a hajam.
- Eh, mindegy. - fogtam meg a kezét, és inkább hozzábújtam.
- Nem, nem az! Ki ütött meg így? Melanie, még mindig ilyen veled? - simogatta a hátam.
- Igen, folyamatosan üt. De, nekem mennem kéne balettre. Öhm, eljössz megnézni? - pirult ki az arcom.
Elnevette magát, és összekócolt.
- Menjünk.
Egy darabig úgy mentünk, mint két jó ismerős, aztán a kezembe csúsztatta az övét, s összekulcsoltuk a kezünket. Fél óra séta után, megérkeztünk. Mivel nemsokára egy darabban lépek fel, így a sok balerina mellett nekem is gyakorolnom kellett.
-  _______ ki ez a fiatalember? - kérdezte a tanárom Isabelle.
-Ő az egyik gyerekkori barátom, nem lenne baj, ha bent maradna?
- Nem, csak nyugodtan. Hát, jó lányok, mindenki üljön le, _______ jön. –tapsolt kettőt, s bekapcsolta a zenét.
Egy fehér vastagabb harisnya volt rajtam, balettcipő, egy rövidnadrág, és egy mini kis top. Jiyong beült a padra, s csak nézett. Kifinomult mozgásom volt, és tökéletes. Mindent tökéletesen csináltam.
-  _______, az attitűdé nem a legtökéletesebb. - szólt Isabelle.
- Értem. És az Éffacé?
- Az tökéletes volt. Kicsit gyakorolsz még, és voilá, parfait. - tapsolt.
Jiyong csak bámult, tátott szájjal, amin én elkezdtem nevetni, annyira aranyos volt.