Jiyong szemszöge:
Elment, itt hagyott.
Kisgyerekként, olyan volt, mintha a kedvenc macimat szakították volna ketté, és
dobták volna el. A legjobb barátom volt. Üvöltve rohantam a kocsi után, ahonnan
integetett könnyes szemekkel.
- __________! NE MENJ EEEEL!!!! NEEEE - s anyám már el is kapott a derekamnál, hogy el ne rohanjak teljesen a reptérig.
Amíg ő Franciaországba ment, én itthon ültem a babérjaimon. Elhatároztam, hogy igen is énekes lesz belőlem! 12 évesen sikeresen felvettek a YG-be, ahol nagyon sokat dolgoztam a sikereimért.
Most, 16 év után, én 23 éves vagyok. Sokat változtam, mind külsőleg, és belsőleg is.
- Jiyong, jó lenne, ha ezen a fotózáson megjelennél. - nyomta a kezembe a menedzserem a papírt.
- Oh, rendben, szóval akkor 9-re kell ott lennem holnap. Rendben. - tettem el, majd hazamentem.
Másnap mentem a fotózásra.
- Ah, Jiyong, végre itt. Hogy utaztál? - kérdezte a fotós csaj.
- Eunhyun, elég jól. - villantottam meg csábos mosolyom, amitől zavarba jött.
-A..azt hiszem, kezdhetjük is. - hajtotta le a fejét kipirultan.
Tudtam, h bejöttem neki, így odaléptem hozzá, s egy gyengéd csókot leheltem az ajkaira.
- Ji..yong. - nyösszent egyet, s elszakadt tőlem.
Elmosolyodtam, s elkezdtük. Bárkit megkaphattam, akit akartam. De hiányzott _______. Egy szemét alak voltam, kihasználtam a nőket, így akartam megbosszulni, hogy elvették őt tőlem. Utálom az óta is, azt a napot, amikor el kellett mennie.
- Pózolj! Ezaz..! Gyönyörű! - mondta végig Eunhyun.
Ezek után még vissza kellett mennem a YG-be, mert eltüntették a látvány terveket. Végig kutattuk mindenhol, de nem találtuk, így újra neki ülhettem, s rajzolgathattam le, hogy mit akarok.
Mindig ez volt, robotolás, robotolás, és fáradás. Amint másnap lement a fotózás, kivettem 2 hét szabadságot, és elutaztam Franciaországba. Mivel most van a fashion week, érdekelt, hogy mi hány méter ott. Sosem jártam még ezelőtt Párizsban. Az Eiffel-tornyot is csak a hotel ablakából láttam, mert nincs szerelmem, akivel felmehetnék. Kb 2 napja voltam ott, amikor egy kis utcában sétáltam. Feltűnő volt a hajam egy kicsit, és még inkább az a lány, aki előttem vágott ki. Világosbarna haja volt, egyenletes színű bőre, és természetesen nagyon vékony volt. Pislogtam párat, majd vártam, hogy mit csinál. Leült, s franciául beszélt.
- Madame, jól van? - hallottam az idős férfi beszédét, aki a pékségből rohant ki hozzá.
- Oui, s'il vous plaît, nincs semmi baj. - bökte az orra alá, nőies hangján.
Istenem, a szívem szakadt meg, segíteni szeretnék neki valahogy. Elindultam akkor, amikor bement az emberke, egyből leültem mellé. A szívem a torkomban dobogott, de nem nézett rám.
- Eltévedtél? –kérdezte.
- Nem, csak láttam, hogy… nagyon letört vagy, gondoltam szeretnél leállni, beszélgetni. - sóhajtottam, miközben angolul beszéltem hozzá.
Elértem, h rám nézzen. Szemeim kitágultak, s csak pislogtam. Ez nem lehet igaz.
- Jiyong? - kérdezte hirtelen, s kezéből kiejtette a bagette-t.
-______? Úristen! - s már egymás nyakába is ugrottunk.
Elég meghitt volt szerintem, szemeiből záporoztak a könnyek, ahogyan az enyémből is. Imádtam ezt a lányt, és most itt van, ölelhetem őt, s érezhetem az illatát.
- ________! AZONNAL GYERE IDE! - hallottunk egy veszettül sipákoló hangot.
- Ji, holnap Eiffel-torony aljában találkozzunk! Kérlek! - könnyes szemeivel nézett rám, én pedig bólintottam, s egy puszit nyomtam az arcára.
Nem hiszem el, hogy a szerelmesek fővárosában, megtalálom gyerekkori szerelmem, akit.. egy meglehetősen idegesítő nőszemély hívott, s csapta arcon az utca kellős közepén.
- __________! NE MENJ EEEEL!!!! NEEEE - s anyám már el is kapott a derekamnál, hogy el ne rohanjak teljesen a reptérig.
Amíg ő Franciaországba ment, én itthon ültem a babérjaimon. Elhatároztam, hogy igen is énekes lesz belőlem! 12 évesen sikeresen felvettek a YG-be, ahol nagyon sokat dolgoztam a sikereimért.
Most, 16 év után, én 23 éves vagyok. Sokat változtam, mind külsőleg, és belsőleg is.
- Jiyong, jó lenne, ha ezen a fotózáson megjelennél. - nyomta a kezembe a menedzserem a papírt.
- Oh, rendben, szóval akkor 9-re kell ott lennem holnap. Rendben. - tettem el, majd hazamentem.
Másnap mentem a fotózásra.
- Ah, Jiyong, végre itt. Hogy utaztál? - kérdezte a fotós csaj.
- Eunhyun, elég jól. - villantottam meg csábos mosolyom, amitől zavarba jött.
-A..azt hiszem, kezdhetjük is. - hajtotta le a fejét kipirultan.
Tudtam, h bejöttem neki, így odaléptem hozzá, s egy gyengéd csókot leheltem az ajkaira.
- Ji..yong. - nyösszent egyet, s elszakadt tőlem.
Elmosolyodtam, s elkezdtük. Bárkit megkaphattam, akit akartam. De hiányzott _______. Egy szemét alak voltam, kihasználtam a nőket, így akartam megbosszulni, hogy elvették őt tőlem. Utálom az óta is, azt a napot, amikor el kellett mennie.
- Pózolj! Ezaz..! Gyönyörű! - mondta végig Eunhyun.
Ezek után még vissza kellett mennem a YG-be, mert eltüntették a látvány terveket. Végig kutattuk mindenhol, de nem találtuk, így újra neki ülhettem, s rajzolgathattam le, hogy mit akarok.
Mindig ez volt, robotolás, robotolás, és fáradás. Amint másnap lement a fotózás, kivettem 2 hét szabadságot, és elutaztam Franciaországba. Mivel most van a fashion week, érdekelt, hogy mi hány méter ott. Sosem jártam még ezelőtt Párizsban. Az Eiffel-tornyot is csak a hotel ablakából láttam, mert nincs szerelmem, akivel felmehetnék. Kb 2 napja voltam ott, amikor egy kis utcában sétáltam. Feltűnő volt a hajam egy kicsit, és még inkább az a lány, aki előttem vágott ki. Világosbarna haja volt, egyenletes színű bőre, és természetesen nagyon vékony volt. Pislogtam párat, majd vártam, hogy mit csinál. Leült, s franciául beszélt.
- Madame, jól van? - hallottam az idős férfi beszédét, aki a pékségből rohant ki hozzá.
- Oui, s'il vous plaît, nincs semmi baj. - bökte az orra alá, nőies hangján.
Istenem, a szívem szakadt meg, segíteni szeretnék neki valahogy. Elindultam akkor, amikor bement az emberke, egyből leültem mellé. A szívem a torkomban dobogott, de nem nézett rám.
- Eltévedtél? –kérdezte.
- Nem, csak láttam, hogy… nagyon letört vagy, gondoltam szeretnél leállni, beszélgetni. - sóhajtottam, miközben angolul beszéltem hozzá.
Elértem, h rám nézzen. Szemeim kitágultak, s csak pislogtam. Ez nem lehet igaz.
- Jiyong? - kérdezte hirtelen, s kezéből kiejtette a bagette-t.
-______? Úristen! - s már egymás nyakába is ugrottunk.
Elég meghitt volt szerintem, szemeiből záporoztak a könnyek, ahogyan az enyémből is. Imádtam ezt a lányt, és most itt van, ölelhetem őt, s érezhetem az illatát.
- ________! AZONNAL GYERE IDE! - hallottunk egy veszettül sipákoló hangot.
- Ji, holnap Eiffel-torony aljában találkozzunk! Kérlek! - könnyes szemeivel nézett rám, én pedig bólintottam, s egy puszit nyomtam az arcára.
Nem hiszem el, hogy a szerelmesek fővárosában, megtalálom gyerekkori szerelmem, akit.. egy meglehetősen idegesítő nőszemély hívott, s csapta arcon az utca kellős közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése