7. Pont jókor

Te szemszöged:

Amint beértem, anyám nagyon dühös volt rám. Neki lökött a tükörnek, lekevert két pofont, és üvöltött.
-SOHA TÖBBÉ NEM TALÁLKOZHATSZ JIYONGGAL! Ő A MÚLT FELEDD EL ŐT! - mintha megint a szívemet tépték volna ki.
A földre rogytam, már nem is az fájt, ahogy a tükör darabkái sértették a hátam, hanem ahogy ez a boszorkány bánt velem. Zokogtam a földön, ő pedig dívaként riszálta fel magát a lépcsőn. Lassan felálltam, s az ajtóhoz mentem. Tudtam, hogy kint áll.
- _______, te vagy az? - jött fel az ajtóhoz.
- Ne.. Neked, el kell most menned. - suttogtam.
- Várj már, vérzik a szád, a karod, a hátad. Nem! Nincs, azaz isten hogy itt hagyjalak. - fogta meg a kezem.
- De menned kell Ji, anyám kinyír! - próbáltam elküldeni őt, hogy ne legyen nagyobb veszekedés.
- Kérlek, ezt látnia kell egy orvosnak. - kapott az ölébe, majd halkan bezárta az ajtót, s elvitt.
- Azt se tudod, merre van az orvos. - suttogtam erőtlenül.
- De a hotelben tudják. - sétált el velem addig, majd a recepción szólt, hogy van egy „beteg” akihez jönni kell.
Pár perc múlva a háziorvosom jelent meg, mert ő volt ügyeletben.
- Jézusom ______ mi történt veled? Megint bajba keveredtél? - kérdezte aggódva.
- Csak egy kis karcolás. - mondtam neki.
- Persze, kis karcolás, h anyád a tükörnek vágott.
- Micsoda? - kérdezte elhűlve.
- Az anyja, Melanie a híres divattervező a Chanelnél, folyton pofozza őt, és üvölt vele. Ma pedig a tükörnek lökte. - közben mutatta a lila arcomat is.
- Te jó isten. Szólok a rendőrségnek. - hívta fel őket.
- Minden rendben lesz. - puszilta meg a homlokom Ji.
- Nem, nem lesz rendben. A..anyám ki fog nyírni engem. - nyöszögtem.
- Úgy nehezen, ha magammal viszlek. - nevetett Ji.
- Nem! –könnyeztem.

A doki visszajött, hogy anyámért a rendőrség ment, és letartóztatták testi bántalmazásért. Gyorsan lekezelte a vállam és a karom, majd egy nagyon büdös krémmel kente le az arcom, amitől elmúlt a folt.
- Adok egy nyugtatót is, hogy normálisan tudj aludni. –adott be injekciót.
- És jó lenne, ha ennél ______! Tudom, h balett, tudom hogy muszáj tartanod a kilód, de csont sovány vagy. Remélem, nem akarsz kórházba kerülni. - mire én hevesen ráztam a fejem.
- Rendben. Vigyázz magadra, köszönöm, hogy felhívott. - mosolygott Jire, aztán elment.

Jiyong gyorsan elment zuhanyozni, majd felvett egy boxert és egy pólót. Keresett nekem is egy pólót a sajátjai közül, és segített levetkőzni.
- Uh, vigyázz, vigyázz. - óvatosan húzta a vállamnál le.
- Auh. - nyöszögtem.
- Nagyon fáj? Mellesleg, szép a tetoválásod. - mosolygott rám, én pedig félve takartam el.
- Yaaa, ne bámulj! - adta rám a pólót, majd befeküdt az ágyba, s várta hogy mellé menjek.
Nem tudom miért, de úgy éreztem, most jobb itt lenni vele, mint otthon. Fejemet a mellkasára tettem, s öleltem őt.
- Köszönöm, h az őrangyalom vagy. - nyomtam egy puszit a szájára, ami aztán csókba ment át.
Éhesen csókolt meg, közben szorított magához. Kezem, automatikusan a felsőtestén járt. Ji felém fordult, és úgy csókolt. Lassan abba hagytuk, s a fejemre nyomott egy puszit.
- Jó éjt kicsi ______.
- Jó éjt. - bújtam hozzá, s nagyon hamar elaludtam.