17. Döbbenet

Te szemszöged:

Miután Jiyong lelépett, egyből hiányozni kezdett. Nem érdekelt egyszerűen anyám papolása.
- Hallottad mit mondtam? - tette csípőre a kezét.
- Nem figyeltem. –erre felrántott a hajamnál fogva, és a képembe sziszegett.
- Alig várom már, h végre elköltözz.
- Hidd el, lemegy a balett előadásom, visszamegyek apához. Szörnyeteg vagy! - higgadtan válaszoltam neki.
- Nem fogsz. Nem engedem. A férjedhez fogsz, Jacques testvéréhez költözni. - engedett el.
Hogy micsoda? Nincs az az isten, h én ahhoz a selyemhernyóhoz menjek, nyáltenger csókokra, csókolni se tud normálisan, volt benne részem már.
- Fúj! Soha!
Anyám erre a mondatomra üvöltött velem, én pedig összepakoltam egy táskába, majd elrohantam. Aki a megnyugvást adja számomra az nem más, mint Jiyong. A hotelbe érve egyből a recepcióra rohantam, ahol elmondták szerencsére hányas szoba. Fellifteztem, majd bekopogtam.
- Szabad! - hallottam meg Jagiya hangját, halkan bementem.
Ott feküdt az ágyon, s nem nézett rám. A táskám letettem, majd fölé másztam, a szemei pedig kipattantak.
- Jagiya! –ölelt magához egyből.
- Jiyong, istenem. Veled fogok menni, nem bírom ki. –puszilgattam az ajkait, de ő csak maga mellé tett, és felült.
- Valóban így gondolod? Tutira nem fog hiányozni Franciaország? - kérdezte.
Lehajtottam a fejem. 16 éve nem voltam otthon, és most hirtelen hazamennék oda, ahonnan jöttem.
- Figyelj, _______ nem akarom erőltetni, tényleg nem akarlak befolyásolni. Nagyon szeretlek kicsi Jagiya, szívem mélyén azt akarom, h velem gyere, de mégis neked itt az életed. - fájtak a szavai.
- Értem most már, h mire ment ki a játék. H meg tudj fektetni, aztán pedig eldobj. - gyűltek könnyek a szemembe.
Gyengéden masszírozni kezdte a combom, majd az ölébe húzott.
- Ne merj ilyenre gondolni, fontos vagy számomra, nem bírok betelni veled, legszívesebben most is vadul szexelnénk itt az ágyban. - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
- Persze, ne gondoljak erre. - néztem rá, ő pedig hirtelen maga alá gyűrt, és az ajkaimat falta.
El akartam tolni őt, de nem engedte. Magához húzott, és csókolt. Fenekemet markolászta, kezeimmel pedig automatikusan a pólója alá simítottam. Végül sikerült elcuppannom tőle.
- Kérlek.. Jiyong.. ne. - állítottam le őt.
- De most mi a baj kicsi _______? - simogatta az arcom.
- Férjhez ad anyám. - nyögtem ki.
- Hogy micsoda? Mikor és kihez? - pattantak ki szemei.
Sóhajtottam egy nagyot, majd elkezdtem mondani neki a dolgokat, tudtam, h ezzel darabokra szakítom a szívét, de muszáj voltam elmondani neki. Annak, akit a legjobban szerettem.