16. Telefonbeszélgetés

Jiyong szemszöge:

Végig kellett hallgatnom a veszekedést, igazából szarul esett, ahogy szidta Melanie a családom, de nem érdekelt. Nekem ______ volt most a fontos. Elrohant, én pedig haboztam, de utána futottam. A parkolóban elnyújtottam a lépteim, s a derekánál fogva magamhoz húztam őt.
- Gondolj arra, h legalább én, szeretlek téged. - bukott ki belőlem, miközben öleltem őt.
A hideg kirázta, majd a derekamnál ölelt, és a nyakamba motyogott.
- Vigyél haza. Kérlek, vigyél magadhoz, vigyél magaddal! –könyörgött nekem.
- Hazaviszlek, magammal foglak. –próbáltam valamit is mondani, majd elindultunk az út felé, ahol fogtam egy taxit, ______pedig elmondta a címet.
Melanie pont akk rohant ki, de mi már távol voltunk. Elmentünk haza, hozzá majd az ölembe vittem fel. Nem érdekelt annak a banyának a hisztije, _______-val/vel akartam lenni. Most nekem ez mindennél többet jelent.
- Az.. este.. neked jó volt? - kérdezte miután az ágyában feküdtünk mind a ketten.
- Igen, nagyon jó volt. - simogattam az arcát.
- De ugye, nem fogsz magamra hagyni ezek után Jagiya? - bújt a nyakamba, és mélyeket sóhajtott.
- Nem tudom, ez már csak rajtad múlik.
Eltolt, aztán hátat fordított nekem. Melanie is megérkezett majd ránk törte az ajtót.
- Kisasszony! Azonnal választ akarok! –állt az ágy lábánál.
- Miféle választ? - erre lerántotta rólunk a takarót, és idegesen lökdösött az ajtó felé.
- Jól van felfogtam, takarodjak el. - fujtattam, majd a szállodába mentem.

Beálltam a jó meleg zuhany alá, és áztattam magam. Megtettem.. megtettem  _______-val/vel amire már oly régóta vártam. Láthattam azt az arcot, amit még sosem. Érezhettem a körmeit a vállamban, érezhettem, ahogy megfeszül a teste, és nyög egyet, mielőtt még elélvez. Egyszerűen az ilyen pillanatokért jó volt élni. Ahogy végeztem, felvettem egy melegítőt, és egy pólót, majd felhívtam ______ apját.
- Igen? - szólt bele.
- HyunJin? Jiyong vagyok.
- Ah, Jiyong, mondd h a lányom gyönyörű, és egészséges. - hallottam a hangján az aggodalmat.
- Nae, igen az. Gyönyörű, leírhatatlanul szép. Az egészsége, hát kórházba voltunk este.
- Voltunk? Bent maradtál vele? Örök hálám!
- Igen, muszáj volt Melanie-t nem érdekelte, h halott-e vagy épp valami baja van. - sóhajtottam.
- Istenem, és mondd mikor is lesz az a bemutató?
- Jövő héten, kedden. Itt ugye tudod, h nincsenek előrébb. Szóval, ha eljött a vasárnapi géppel, akk együtt el tudunk menni, illetve megnézed Párizst is.
- Rendben, akk vasárnapi géppel megyek, ami ha jól tudom.. Vasárnapra ér oda. - nevetett.
- Valahogy úgy. ______ is nagyon örülne, ha látnád őt. Tudtad h balettozik?
- Igen tudtam, csak még sosem láttam. 16 éve nem láttam a lányom.
- Itt az ideje, h újra találkozzatok, és ha szerencséd van, akk visszaköltözik. Nagyon nyüstölöm érte. - sóhajtottam, miközben a hajamba túrtam idegesen.
- Remélem, h bele megy, és nem makacsolja meg magát. Számtalanszor mesélt a francia életről, h mindenki különcnek nézi őt, a szemei miatt, mert olyan érdekesek. Igen azok, Melanie francia származású. És az ő szemeit örökölte.
- Igen láttam, gyönyörűek a szemei.
- Ne haragudj Jiyong, le kell tennem, még van egy kis munkám. De akk majd hívlak, ha Párizsban leszek. Minden jót. - nyomta rám a telefont.

Hátradőltem az ágyamban, amikor halk kopogtatásra lettem figyelmes. Lusta voltam felülni, így kikiáltottam.
- Szabad!
Halkan nyitódott az ajtó, majd a következő pillanatban egy igazán jó dolog történt velem.