Jiyong szemszöge:
Éjfél tájt járt az idő, amikor kész lettünk a fallal.
- Csíkos – ripakodott rám, mire végig húztam az ecsetet az arcán. – JIYONG!
Nevetni kezdtem, aztán menekülni, mivel jött a hengerrel utánam.
- Gyere ide te selejtes! Megjárod! – kergetett végig a házon, de nem tudott elkapni.
– Na, jó. Én sosem nyerek – ült le végül durcásan a szoba közepére, és csak nézett engem.
Lehuppantam vele szemben, gondolván hogy nem fog bántani. Abban a pillanatban a hengert végig húzta a homlokomtól, egészen a férfiasságomig, igaz a pólóm bánatára.
- Esküszöm, éreztem, hogy valamire készülsz – nevettem el magam.
- Haha! Végre én is győzhetek – vigyorgott rám.
Hirtelen a lábaim közé rántottam, egyik lábammal a derekánál fogtam, másikkal a térdénél. Hatalmas szemekkel nézte az arcom.
- Ha meg akarsz csókolni, a szádról töröld le azt a vackot.
- De én nem látom. Letörlöd? – csücsörítettem felé. Megfogta a pólóm korcát, s gyengéden törölgette a számról és a körül a bőröm.
- Kész – mosolygott rám.
Egy puszit nyomtam halántékára, aztán az állam a buksijára tettem, miközben öleltem őt. Csak a szobát nézte elmélyülten, míg puha kis kezeivel a karom simogatta, vagy a combom. Fél órát csücsültünk így, amikor egyszer csak rám nézett.
- Nem megyünk zuhanyozni?
- És én miben alszom?
- Gyorsan mássz át valami ruháért – mosolygott rám.
- De, csak ha megvársz itt.
- Itt foglak várni – nyomott puszit az ajkaimra. Elengedtem őt, aztán a koromsötétben kibotorkáltam az ágra. Lassan tapogattam ki azt, hogy hova lépjek. Ügyesen átjutottam, ám amikor felkapcsoltam a lámpát, megijedtem.
- Na, végre hogy itt vagy – kuncogott. – Azt hittem a hercegek ajtón közlekednek – dorombolta, miközben a nyakamba csimpaszkodott.
- Audrey, mit nem értesz azon, hogy nem? – bármennyire is rideg voltam hozzá, nem értett a szép szóból.
- Miért nem szeretsz Yonggie? – csókolgatta a nyakam.
Megmarkoltam a felkarjánál, s odébb toltam. – Mert mindennek vége. Fogd fel, nem akarok tőled semmit. Soha többé – szemeit néztem végig.
- De…de azt mondtad szeretsz.
- Azóta eltelt 2 év. Akkor is én voltam szarban miattad. Mellesleg, hogy jutottál be?
- Anyukád beengedett. Itt aludhatok?
- Szó sem lehet róla, kifelé – toltam őt az ajtó felé, meg sem várva azt, hogy kimagyarázza magát.
Anya csak nézett minket, legfőképp a picsogó exem, aki zaklatott. – Ne keress többet! Fogd fel, köztük mindennek vége! - aztán rácsaptam az ajtót.
Kérdő tekintettel állt mögöttem anyám. – Fiam! Ez a kislány szeret téged. Miért vagy vele ilyen?
- Ez a „kislány” egy mihaszna ribanc, aki élősködni tud mindenkin. Leszarom. Többet ne merd beengedni.
- Jiyong.. hogy beszélsz velem? – jelentek meg könnyei.
- Jaj, anya nem úgy gondoltam. Basszus – öleltem magamhoz. – Ne haragudj, kérlek – puszilgattam össze az arcát.
- Kicsi fiam – fogta tenyerei közé az arcom. – Tégy, amit jónak látsz, csak ne csalódj az életben – csókolt homlokon, aztán elment lefeküdni.
Legalább tizenöt perc elment ezzel, szóval sietnem kell vissza Jagiyához. Amikor a szobába értem vissza, ott ült és nyomogatta a telefonját.
- Megjöttem. Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak.
- Semmi baj. Az exed mi? – állt fel.
- Igen az.
- Legközelebb, ha becsönget, és elkezd fennhangon szidni, fél téglával verem agyon! – fenyegetőzött.
- Ugyan Jagi, nem fog. Sajnálom – öleltem törékeny testét magamhoz.
Mélyen magamba szívtam hajának illatát, kezeimmel a hátát simogattam.
- Gyere, menjünk fürdeni – engedett el, aztán összekulcsoltuk kezünket, s a fürdőbe mentünk.
Minden sötét színben dominált, bordó és fekete színekben. A kád és a mosdó volt fehér, egész hangulatos volt.
- A sarokkádat használjuk?
- Igen, azt – mosolyodott el, s megnyitotta a csapokat. – Ugye nem gond, ha az én tusfürdőmet kell használnod? – kérdezte halkan.
- Nem, egyáltalán – húztam magamhoz, hogy le tudjam venni róla a felsőjét. – Szeretem az illatod – simítottam le az oldalán, aztán feltűrtem teljesen, majd megszabadítottam tőle. – Gyönyörű vagy ________ - ittam a látványt a szemeimmel, ahogy kerekded mellei elém tárultak.
- Köszönöm – vette le az én pólómat is.
A nadrágomnál fogva húzott magához, kigombolta, aztán letolta a lábaimon az alsómmal együtt. Ügyesen kiléptem belőle, így már csak az ő ruhája maradt hátra, amitől egész ügyesen megfosztottam. Pőre bőrén szántottam végig ujjaimmal, kerek fenekébe markoltam.
- Csüccs be Jiyong – mosolygott, mire durcás kisfiú módjára beültem a kellemes meleg vízbe.
Elindult az ajtó felé, már majdnem rászóltam volna, amikor lekapcsolta a lámpát, és apró spot lámpák világították meg a helyiséget. Bezárta az ajtót kulcsra, majd beül hozzám.
- Hozzád bújhatok? – nézett rám.
- Persze, gyere – helyezkedtem el, aztán magamhoz vontam őt.
Beült lábaim közé, mellkasomnak dőlt, körmeivel a combomon játszott.
- El nem tudod hinni Jiyong mennyire hiányoztál nekem az elmúlt időkben – halkan beszélt.
- Mennyire hiányoztam?
- Férjem lett volna, talán te tartottad bennem az erőt. Hittem abban, hogy egyszer újra láthatlak.
- Oh, Jagiya – bújtattam arcom a nyakába. Hasán fel-le járt a kezem, hol az oldalát simogattam, hol a karjait. – Annyira furcsa ez a kapcsolat közöttünk.
- Hogy érted?
- Nem kell kimondanunk azt, hogy kapcsolatban vagyunk, tudjuk, hogy az egyiknek szüksége van a másikra. Itt vagyunk egymásnak.
- Emlékszel mit ígértem neked a toronyban? – mosolygott.
- Amikor halálfélelmem volt, hogy lezuhanok? – kuncogtam.
- Ühüm, olyan aranyos voltál. Olyan voltál, mint egy kisfiú. Úgy láttam, hogy komolyodtál, férfias lettél. De a szíved mélyén ott rejtőzik az a kisfiú, akit ritkán mutatsz meg. Az őrangyalod vigyáz rád – nézett fel rám.
- S cserébe, vigyázok én is rád. Mondd, hogy sosem fogsz elhagyni engem, és ha bent leszek a belvárosban, párszor meglátogatsz – homlokom a halántékának döntöttem.
- Persze, szeretném megnézni, hogy hol és mit dolgozol, illetve hol élsz – mosolygott.
- Ezt öröm hallani. Elviszlek oda, amint több időm lesz rendben?
- Oké.
- Na, gyere, megfürdetlek. Csupa festék az– kuncogtam, aztán gyengéden lemostam neki, gyümölcsös tusfürdőjével kentem végig a hátát, karjait, combjait, közben masszíroztam őt.
- Ezt hány nőnek csináltad Jiyong? Csak mert isteni – sóhajtotta.
Nem hazudhattam neki, így pár perc gondolkodás után megszólaltam. – Egynek sem csináltam kádban. Ágyban annál többnek.
- Csak a barátnőidnek?
- Igen, csak nekik.
- Isteni ujjaid vannak – nyöszögte.
Oh, Jagiya, bár ne a masszázsom miatt nyöszögnél, hanem attól, ahogy benned vagyok. Nem szabad erre gondolnom, hisz most vissza akarom hódítani. Óvatosan lemostam róla a habokat, aztán ő fordult felém, s kezdte a gyümölcsillatú anyagot beledolgozni a bőrömbe. Mindenhol megmosott ahol ért, az arcomtól a lábamig.
- Most már csillogsz – kuncogott. – Szerencse, hogy a cuki vatta és félig lenőtt hajad nem lett olyan.
- Jaj, na – nevettem el magam.
Kimászott, aztán elővett két hatalmas törölközőt, egyikbe belebugyolálta magát, a másikat nekem nyújtotta. Miután sikeresen lefürödtünk, és teletömtük magukat gyümölcssalátával, _______ a nappaliban rendezkedett, hogy le tudjunk feküdni, aludni.
- Hol szeretnél aludni? – nézett rám, miután a párnákat is behelyezte, besötétített mindenhol.
- Nekem mindegy – mosolyodtam el, végül bedőltem úgy, hogy én legyek közelebb az ajtóhoz.
Befeküdt mellém, s mellkasomra helyezte a fejét. – Jó éjt Ji – húzta ránk a takarót.
- Jó éjt kicsi ______ - s egymást ölelve léptünk az álmok földjére, ahol semmilyen gond nincs.
Éjjel 3 körül HyunJin halkan jött be, s felkapcsolta a villanyt a konyhában, így felemeltem a fejem.
- Csak én vagyok, aludj csak – suttogta, aztán hamar az emeletre ment.
Jagiya álmában fenékkel tolatott nekem, de nem bántam, hisz egy nagyon fontos személlyel aludhattam. Átkaroltam a derekánál, arcom jó illatú hajába fúrtam. Így éreztem magam teljes nyugodtságban.
Éjfél tájt járt az idő, amikor kész lettünk a fallal.
- Csíkos – ripakodott rám, mire végig húztam az ecsetet az arcán. – JIYONG!
Nevetni kezdtem, aztán menekülni, mivel jött a hengerrel utánam.
- Gyere ide te selejtes! Megjárod! – kergetett végig a házon, de nem tudott elkapni.
– Na, jó. Én sosem nyerek – ült le végül durcásan a szoba közepére, és csak nézett engem.
Lehuppantam vele szemben, gondolván hogy nem fog bántani. Abban a pillanatban a hengert végig húzta a homlokomtól, egészen a férfiasságomig, igaz a pólóm bánatára.
- Esküszöm, éreztem, hogy valamire készülsz – nevettem el magam.
- Haha! Végre én is győzhetek – vigyorgott rám.
Hirtelen a lábaim közé rántottam, egyik lábammal a derekánál fogtam, másikkal a térdénél. Hatalmas szemekkel nézte az arcom.
- Ha meg akarsz csókolni, a szádról töröld le azt a vackot.
- De én nem látom. Letörlöd? – csücsörítettem felé. Megfogta a pólóm korcát, s gyengéden törölgette a számról és a körül a bőröm.
- Kész – mosolygott rám.
Egy puszit nyomtam halántékára, aztán az állam a buksijára tettem, miközben öleltem őt. Csak a szobát nézte elmélyülten, míg puha kis kezeivel a karom simogatta, vagy a combom. Fél órát csücsültünk így, amikor egyszer csak rám nézett.
- Nem megyünk zuhanyozni?
- És én miben alszom?
- Gyorsan mássz át valami ruháért – mosolygott rám.
- De, csak ha megvársz itt.
- Itt foglak várni – nyomott puszit az ajkaimra. Elengedtem őt, aztán a koromsötétben kibotorkáltam az ágra. Lassan tapogattam ki azt, hogy hova lépjek. Ügyesen átjutottam, ám amikor felkapcsoltam a lámpát, megijedtem.
- Na, végre hogy itt vagy – kuncogott. – Azt hittem a hercegek ajtón közlekednek – dorombolta, miközben a nyakamba csimpaszkodott.
- Audrey, mit nem értesz azon, hogy nem? – bármennyire is rideg voltam hozzá, nem értett a szép szóból.
- Miért nem szeretsz Yonggie? – csókolgatta a nyakam.
Megmarkoltam a felkarjánál, s odébb toltam. – Mert mindennek vége. Fogd fel, nem akarok tőled semmit. Soha többé – szemeit néztem végig.
- De…de azt mondtad szeretsz.
- Azóta eltelt 2 év. Akkor is én voltam szarban miattad. Mellesleg, hogy jutottál be?
- Anyukád beengedett. Itt aludhatok?
- Szó sem lehet róla, kifelé – toltam őt az ajtó felé, meg sem várva azt, hogy kimagyarázza magát.
Anya csak nézett minket, legfőképp a picsogó exem, aki zaklatott. – Ne keress többet! Fogd fel, köztük mindennek vége! - aztán rácsaptam az ajtót.
Kérdő tekintettel állt mögöttem anyám. – Fiam! Ez a kislány szeret téged. Miért vagy vele ilyen?
- Ez a „kislány” egy mihaszna ribanc, aki élősködni tud mindenkin. Leszarom. Többet ne merd beengedni.
- Jiyong.. hogy beszélsz velem? – jelentek meg könnyei.
- Jaj, anya nem úgy gondoltam. Basszus – öleltem magamhoz. – Ne haragudj, kérlek – puszilgattam össze az arcát.
- Kicsi fiam – fogta tenyerei közé az arcom. – Tégy, amit jónak látsz, csak ne csalódj az életben – csókolt homlokon, aztán elment lefeküdni.
Legalább tizenöt perc elment ezzel, szóval sietnem kell vissza Jagiyához. Amikor a szobába értem vissza, ott ült és nyomogatta a telefonját.
- Megjöttem. Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak.
- Semmi baj. Az exed mi? – állt fel.
- Igen az.
- Legközelebb, ha becsönget, és elkezd fennhangon szidni, fél téglával verem agyon! – fenyegetőzött.
- Ugyan Jagi, nem fog. Sajnálom – öleltem törékeny testét magamhoz.
Mélyen magamba szívtam hajának illatát, kezeimmel a hátát simogattam.
- Gyere, menjünk fürdeni – engedett el, aztán összekulcsoltuk kezünket, s a fürdőbe mentünk.
Minden sötét színben dominált, bordó és fekete színekben. A kád és a mosdó volt fehér, egész hangulatos volt.
- A sarokkádat használjuk?
- Igen, azt – mosolyodott el, s megnyitotta a csapokat. – Ugye nem gond, ha az én tusfürdőmet kell használnod? – kérdezte halkan.
- Nem, egyáltalán – húztam magamhoz, hogy le tudjam venni róla a felsőjét. – Szeretem az illatod – simítottam le az oldalán, aztán feltűrtem teljesen, majd megszabadítottam tőle. – Gyönyörű vagy ________ - ittam a látványt a szemeimmel, ahogy kerekded mellei elém tárultak.
- Köszönöm – vette le az én pólómat is.
A nadrágomnál fogva húzott magához, kigombolta, aztán letolta a lábaimon az alsómmal együtt. Ügyesen kiléptem belőle, így már csak az ő ruhája maradt hátra, amitől egész ügyesen megfosztottam. Pőre bőrén szántottam végig ujjaimmal, kerek fenekébe markoltam.
- Csüccs be Jiyong – mosolygott, mire durcás kisfiú módjára beültem a kellemes meleg vízbe.
Elindult az ajtó felé, már majdnem rászóltam volna, amikor lekapcsolta a lámpát, és apró spot lámpák világították meg a helyiséget. Bezárta az ajtót kulcsra, majd beül hozzám.
- Hozzád bújhatok? – nézett rám.
- Persze, gyere – helyezkedtem el, aztán magamhoz vontam őt.
Beült lábaim közé, mellkasomnak dőlt, körmeivel a combomon játszott.
- El nem tudod hinni Jiyong mennyire hiányoztál nekem az elmúlt időkben – halkan beszélt.
- Mennyire hiányoztam?
- Férjem lett volna, talán te tartottad bennem az erőt. Hittem abban, hogy egyszer újra láthatlak.
- Oh, Jagiya – bújtattam arcom a nyakába. Hasán fel-le járt a kezem, hol az oldalát simogattam, hol a karjait. – Annyira furcsa ez a kapcsolat közöttünk.
- Hogy érted?
- Nem kell kimondanunk azt, hogy kapcsolatban vagyunk, tudjuk, hogy az egyiknek szüksége van a másikra. Itt vagyunk egymásnak.
- Emlékszel mit ígértem neked a toronyban? – mosolygott.
- Amikor halálfélelmem volt, hogy lezuhanok? – kuncogtam.
- Ühüm, olyan aranyos voltál. Olyan voltál, mint egy kisfiú. Úgy láttam, hogy komolyodtál, férfias lettél. De a szíved mélyén ott rejtőzik az a kisfiú, akit ritkán mutatsz meg. Az őrangyalod vigyáz rád – nézett fel rám.
- S cserébe, vigyázok én is rád. Mondd, hogy sosem fogsz elhagyni engem, és ha bent leszek a belvárosban, párszor meglátogatsz – homlokom a halántékának döntöttem.
- Persze, szeretném megnézni, hogy hol és mit dolgozol, illetve hol élsz – mosolygott.
- Ezt öröm hallani. Elviszlek oda, amint több időm lesz rendben?
- Oké.
- Na, gyere, megfürdetlek. Csupa festék az– kuncogtam, aztán gyengéden lemostam neki, gyümölcsös tusfürdőjével kentem végig a hátát, karjait, combjait, közben masszíroztam őt.
- Ezt hány nőnek csináltad Jiyong? Csak mert isteni – sóhajtotta.
Nem hazudhattam neki, így pár perc gondolkodás után megszólaltam. – Egynek sem csináltam kádban. Ágyban annál többnek.
- Csak a barátnőidnek?
- Igen, csak nekik.
- Isteni ujjaid vannak – nyöszögte.
Oh, Jagiya, bár ne a masszázsom miatt nyöszögnél, hanem attól, ahogy benned vagyok. Nem szabad erre gondolnom, hisz most vissza akarom hódítani. Óvatosan lemostam róla a habokat, aztán ő fordult felém, s kezdte a gyümölcsillatú anyagot beledolgozni a bőrömbe. Mindenhol megmosott ahol ért, az arcomtól a lábamig.
- Most már csillogsz – kuncogott. – Szerencse, hogy a cuki vatta és félig lenőtt hajad nem lett olyan.
- Jaj, na – nevettem el magam.
Kimászott, aztán elővett két hatalmas törölközőt, egyikbe belebugyolálta magát, a másikat nekem nyújtotta. Miután sikeresen lefürödtünk, és teletömtük magukat gyümölcssalátával, _______ a nappaliban rendezkedett, hogy le tudjunk feküdni, aludni.
- Hol szeretnél aludni? – nézett rám, miután a párnákat is behelyezte, besötétített mindenhol.
- Nekem mindegy – mosolyodtam el, végül bedőltem úgy, hogy én legyek közelebb az ajtóhoz.
Befeküdt mellém, s mellkasomra helyezte a fejét. – Jó éjt Ji – húzta ránk a takarót.
- Jó éjt kicsi ______ - s egymást ölelve léptünk az álmok földjére, ahol semmilyen gond nincs.
Éjjel 3 körül HyunJin halkan jött be, s felkapcsolta a villanyt a konyhában, így felemeltem a fejem.
- Csak én vagyok, aludj csak – suttogta, aztán hamar az emeletre ment.
Jagiya álmában fenékkel tolatott nekem, de nem bántam, hisz egy nagyon fontos személlyel aludhattam. Átkaroltam a derekánál, arcom jó illatú hajába fúrtam. Így éreztem magam teljes nyugodtságban.
*-*
VálaszTörlés