Te szemszöged:
Nagyon kimerültem a nagy festegetésben, és Jiyong mellkasa olyan kényelmes volt. Reggel 9 óra körül dobott ki az ágy, természetesen nem mozdultam meg, csak hallgattam, ahogy ver a szíve. Mellkasa egyenletesen fel-le emelkedett, s süllyedt. Kezemmel óvatosan végig simítottam a hasán, mire felém fordult és magához ölelt.
- Jó reggelt Jagi – kuncogott álmos hangon, persze csukott szemmel.
- Neked is. Hogy aludtál? – pusziltam enyhén borostás állára.
- Nagyon jól, köszönöm kérdésed. És te? – keze a hátamon kalandozott el.
- Szintén. Nagyon jól aludtam, szeretek veled aludni – kuncogtam el magam.
Elmosolyodott, aztán adott egy szerelmes csókot. – Kicsi Jagiya – suttogta ajkaimnál. – Nagyon szexi vagy ilyen kócos hajjal. Kedvem lenne szexelni veled – újra megcsókolt.
- Naah – szakadtam el az ajkaitól. – Igen? Azt hiszem, apa itthon van, és szerintem nem repesne az örömtől, ha épp a konyhából nézhetne minket.
- Éjjel jött haza, biztos alszik még. Naaaa, csak egy kicsit – húzta végig ajkait a nyakamon.
A karomon az összes létező szőrszál az égnek meredt. Mérhetetlenül kívántam ezt az embert, de nem mertem vele újra lefeküdni.
- Kicsi Jagiya – sóhajtotta a fülembe. – Csak egy picit. Nagyon jó lesz – csókolt a nyakamba aztán.
- Tudom, hogy jó. Volt már részem benne Ji – mosolyogtam rá.
- És valamit rosszul csináltam akkor?
- Nem. Nagyon ügyes voltál.
- Ügyes? – döbbent le, közben azért nevetett.
- Igen, miért mit kellett volna mondanom? – rózsaszín kócába túrtam.
- Talán lenyűgöző, isteni…
Nevetni kezdtem, s összeborzoltam őt. – Szerintem, reggelizzünk egyet – ültem fel, majd a konyhába mentem. – Mit szeretnél enni? – néztem Jire, aki még mindig az ágyban feküdt, betakarva, s engem nézett.
- A puncid! – vágta rá durcásan.
- A-a, valami mást?
- Akkor is azt akarom!
- Ne legyél már ennyire óvodás! Rántotta? Omlett?
- Ha már tojásoknál tartunk, nekem is van kettő, ami rád vár.
- Jiyong! – rohantam oda hozzá, aztán ráugrottam. – Te perverz disznó – harapdostam őt.
- Ah, hé! Ez nem jó! – terített maga alá, magunkra húzta a takarót, s éhesen csókolt.
Lábaimmal a derekát, karjaimmal a nyakát karoltam át. Ujjaival az oldalamon kalandozott el, majd a fenekembe markolt. Pólóm alá csúszott keze, gyengéden simított a mellemre. Egy pillanatra szakadtam el az ajkaitól, amíg lehámoztam a felsőm, majd visszafeküdtem.
- Milyen készséges lettél – puszilgatta az ajkam.
- Te pedig szőrös vagy, bár tetszik.
- Reméltem is, hogy melletted nyugodtan játszhatok kamion sofőrt – nyelvével nyalt végig a nyakamon.
- Te nem csak perverz, hanem beteg is vagy! – böktem oldalba őt, mire a csípőjét az enyémnek nyomta.
- Na! ________, komolyan kérdezem. Szeretkezünk? – nézett szemeimbe.
- Azt hittem, hogy nem kell engedélyt kérned – mosolyogtam rá.
Kisfiús mosoly jelent meg arcán, aztán a takaró alá bújt, hogy melleimmel foglalatoskodjon. Ajkaival cuppogott bimbómon, jól esően, amikor apa lesétált az emeletről. Hirtelen felrántottam Jiyongot a takaró alól.
- Jó reggelt gerlepár, csak nyugodtan csináljátok, nem zavar – kuncogta el magát.
- Szia apa, öhm – arcom kipirult, s Ji nyakába bújtam, mivel már mellettem feküdt.
- Jó reggelt HyunJin.
- Apa, eladományoztam a dolgaimat.
- Mármint?
- Az ágyam, szekrényem, meg pár dolgot még a dobozból.
- Nem fogod megbánni?
- Egyáltalán nem. Szeretnék új dolgokat venni – Ji kuncogni kezdett, mire belecsíptem a bimbójába, így elhallgatott.
- Rendben, odaadom a hitelkártyám – válaszolt könnyedén.
- Ugyan HyunJin hagyd, megveszem én neki.
- Jiyong! – szólaltam meg, de nem figyelt rám.
- Biztos Ji? Nem lesz gond?
- Tutira nem lesz – mosolygott.
- Jiyong! – mordultam rá. – Te dolgozni mész!
- Nem megyek.
Magamra kaptam a pólóm, aztán felmentem a „szobámba”, s szétnéztem. Pár perccel később utánam jött, magához húzott. – Haragszol?
- Áh, nem – duzzogtam.
- Jagi – bújt a nyakamba.
- Elfogyott! Miért pénzen akarsz megvenni?
- Nem akarlak megvenni, csupán megtehetem. Tudod, hogy nekem ez semmiség.
Nem válaszoltam neki, csupán gondolkoztam, hogyan csinálom tovább a szobám.
- Jagiya – suttogott a fülembe. – Kicsi Jagi – puszilgatta a fülcimpám.
- Hagyjál majom – akartam ellépni tőle, de nem engedett, egyszerűen magához szorított.
- Imádom, amikor zabos vagy, és tepernem kell érted – suttogta. – Imádom a békülős szexet – kuncogott.
- Ne is álmodj! Mehetsz haza. Én folytatom a szobám, te pedig… élheted világod – ezt nem kellett volna mondanom neki, kicsit a szívébe marhattam.
Egyszer csak elengedett. – Nézz rám! – utasított, de nem fordultam meg. – Azt mondtam nézz rám! – fordított maga felé.
- A világom… köréd akarom építeni. Nem akarok, nem tudok létezni nélküled. Tudod mennyire rossz, amikor haragszol rám? Nem akarom, hogy utálj, vagy, hogy egy elszállt gyökérnek képzelj. Tudom, hogy nem mondtam ki, hogy legyél a barátnőm. Még várni szeretnék vele. De tudnod kell, hogy szeretlek, és azt akarom, hogy kitarts mellettem – fogta meg a kezem.
Szívem hevesen kezdett el dobogni. Sosem vallottak így még szerelmet nekem. Arcom kipirult, aztán magamhoz öleltem őt. Szorosan ölelt magához, tarkómnál simogatott.
- Jagiya, imádlak. Érted? – suttogta, aztán kezei közé fogta a fejem.
- Igen, értem. Jiyong – néztem a szemeit.
- Hm?
- Szeretlek – mondtam ki, majd az ajkamra haraptam.
- Óh – ölelt magához, és a nyakamba cuppantgatott. – Szeretlek, szeretlek! Mondd még egyszer! – fogta meg a kezeimet.
- Szeretlek Jiyong – mosolyogtam gyerekességén.
Hirtelen felkapott az ölébe, csókolgatni kezdett. – Gyere, öltözzünk fel, aztán menjünk venni valamit – mosolygott.
- Jó – böktem hasba, aztán lementem a bőröndömhöz, Ji pedig hazament addig. Egy mini rövidnadrágot vettem fel, az egyik fehér topommal, hajamat felkötöttem, és ehhez a szetthez egy baba kék tornacipőt társítottam.
- Reggeli? – jött oda apa.
- Elviszem őt majd – toppant be Jiyong frissen illatosan, egy farmerben és egy fekete pólóban. Ékszerei csak úgy csörögtek, amikor igazgatta magát. – Oh, ________ gyönyörű, vagy mint mindig – mosolygott rám.
- Köszönöm.
- Azért felszedhetne pár kilót – csipkelődött apa. – Vidd olyan helyre, ahol finomat ehet. És tömd meg – nevette el magát.
- Rendben! – röhögött Ji, aztán összekulcsoltuk a kezünket. – Majd hozom őt valamikor délután, vagy este – mosolygott.
- Nálad alszik? Akkor mondjuk, vehetnél egy mobilt neki. Majd kifizetem.
- Oh, hagyd csak, mindent megveszek neki, amit csak akar – puszilta meg a kezem.
- Én pedig kiverem a fogad, és elcsavarom a tököd – morogtam.
Apa leejtette a kezéből a villát, úgy elkezdett nevetni. – A harciassága megmaradt, mint régen.
- Emlékszem! Amikor fejen dobott a homokkal, csak hogy a lapátot odaadjam neki – csatlakozott Jiyong is, aztán szájon csókolt.
- Sipirc, gerlepár.
- _______, veszünk pizsit vagy hozol? – vigyorgott rám Ji.
- Viszek – húztam össze a szemeim, aztán gyorsan az egyik táskámba bepakoltam egy pólót, fehérneműt és a holnapi ruhámat, amiben hazajövök majd. – Kész – mentem vissza.
- Helyes. Vigyázz rá Jiyong! – állt fel apa, aztán lekezelt vele.
- Vigyázni fogok, mint a szemem fényére – aztán mentünk is Jiyong autójához.
Átsétáltunk a Kwon rezidencia területére, ahol már a szülei és a nővére kint volt. Elbúcsúzkodtak, aztán kinyitotta nekem az ajtót, hogy beszálljak. – Köszönöm – mosolyogtam rá, bezárta az ajtót, megkerülte az autót, s mellém ült.
- Ültél már ilyen autóban?
- Még sosem.
- Remélem élvezni fogja kegyed az utazást – indította a motort, majd neki vágtunk Szöulnak, a belvárosnak, s Jiyong „életének”.
Nagyon kimerültem a nagy festegetésben, és Jiyong mellkasa olyan kényelmes volt. Reggel 9 óra körül dobott ki az ágy, természetesen nem mozdultam meg, csak hallgattam, ahogy ver a szíve. Mellkasa egyenletesen fel-le emelkedett, s süllyedt. Kezemmel óvatosan végig simítottam a hasán, mire felém fordult és magához ölelt.
- Jó reggelt Jagi – kuncogott álmos hangon, persze csukott szemmel.
- Neked is. Hogy aludtál? – pusziltam enyhén borostás állára.
- Nagyon jól, köszönöm kérdésed. És te? – keze a hátamon kalandozott el.
- Szintén. Nagyon jól aludtam, szeretek veled aludni – kuncogtam el magam.
Elmosolyodott, aztán adott egy szerelmes csókot. – Kicsi Jagiya – suttogta ajkaimnál. – Nagyon szexi vagy ilyen kócos hajjal. Kedvem lenne szexelni veled – újra megcsókolt.
- Naah – szakadtam el az ajkaitól. – Igen? Azt hiszem, apa itthon van, és szerintem nem repesne az örömtől, ha épp a konyhából nézhetne minket.
- Éjjel jött haza, biztos alszik még. Naaaa, csak egy kicsit – húzta végig ajkait a nyakamon.
A karomon az összes létező szőrszál az égnek meredt. Mérhetetlenül kívántam ezt az embert, de nem mertem vele újra lefeküdni.
- Kicsi Jagiya – sóhajtotta a fülembe. – Csak egy picit. Nagyon jó lesz – csókolt a nyakamba aztán.
- Tudom, hogy jó. Volt már részem benne Ji – mosolyogtam rá.
- És valamit rosszul csináltam akkor?
- Nem. Nagyon ügyes voltál.
- Ügyes? – döbbent le, közben azért nevetett.
- Igen, miért mit kellett volna mondanom? – rózsaszín kócába túrtam.
- Talán lenyűgöző, isteni…
Nevetni kezdtem, s összeborzoltam őt. – Szerintem, reggelizzünk egyet – ültem fel, majd a konyhába mentem. – Mit szeretnél enni? – néztem Jire, aki még mindig az ágyban feküdt, betakarva, s engem nézett.
- A puncid! – vágta rá durcásan.
- A-a, valami mást?
- Akkor is azt akarom!
- Ne legyél már ennyire óvodás! Rántotta? Omlett?
- Ha már tojásoknál tartunk, nekem is van kettő, ami rád vár.
- Jiyong! – rohantam oda hozzá, aztán ráugrottam. – Te perverz disznó – harapdostam őt.
- Ah, hé! Ez nem jó! – terített maga alá, magunkra húzta a takarót, s éhesen csókolt.
Lábaimmal a derekát, karjaimmal a nyakát karoltam át. Ujjaival az oldalamon kalandozott el, majd a fenekembe markolt. Pólóm alá csúszott keze, gyengéden simított a mellemre. Egy pillanatra szakadtam el az ajkaitól, amíg lehámoztam a felsőm, majd visszafeküdtem.
- Milyen készséges lettél – puszilgatta az ajkam.
- Te pedig szőrös vagy, bár tetszik.
- Reméltem is, hogy melletted nyugodtan játszhatok kamion sofőrt – nyelvével nyalt végig a nyakamon.
- Te nem csak perverz, hanem beteg is vagy! – böktem oldalba őt, mire a csípőjét az enyémnek nyomta.
- Na! ________, komolyan kérdezem. Szeretkezünk? – nézett szemeimbe.
- Azt hittem, hogy nem kell engedélyt kérned – mosolyogtam rá.
Kisfiús mosoly jelent meg arcán, aztán a takaró alá bújt, hogy melleimmel foglalatoskodjon. Ajkaival cuppogott bimbómon, jól esően, amikor apa lesétált az emeletről. Hirtelen felrántottam Jiyongot a takaró alól.
- Jó reggelt gerlepár, csak nyugodtan csináljátok, nem zavar – kuncogta el magát.
- Szia apa, öhm – arcom kipirult, s Ji nyakába bújtam, mivel már mellettem feküdt.
- Jó reggelt HyunJin.
- Apa, eladományoztam a dolgaimat.
- Mármint?
- Az ágyam, szekrényem, meg pár dolgot még a dobozból.
- Nem fogod megbánni?
- Egyáltalán nem. Szeretnék új dolgokat venni – Ji kuncogni kezdett, mire belecsíptem a bimbójába, így elhallgatott.
- Rendben, odaadom a hitelkártyám – válaszolt könnyedén.
- Ugyan HyunJin hagyd, megveszem én neki.
- Jiyong! – szólaltam meg, de nem figyelt rám.
- Biztos Ji? Nem lesz gond?
- Tutira nem lesz – mosolygott.
- Jiyong! – mordultam rá. – Te dolgozni mész!
- Nem megyek.
Magamra kaptam a pólóm, aztán felmentem a „szobámba”, s szétnéztem. Pár perccel később utánam jött, magához húzott. – Haragszol?
- Áh, nem – duzzogtam.
- Jagi – bújt a nyakamba.
- Elfogyott! Miért pénzen akarsz megvenni?
- Nem akarlak megvenni, csupán megtehetem. Tudod, hogy nekem ez semmiség.
Nem válaszoltam neki, csupán gondolkoztam, hogyan csinálom tovább a szobám.
- Jagiya – suttogott a fülembe. – Kicsi Jagi – puszilgatta a fülcimpám.
- Hagyjál majom – akartam ellépni tőle, de nem engedett, egyszerűen magához szorított.
- Imádom, amikor zabos vagy, és tepernem kell érted – suttogta. – Imádom a békülős szexet – kuncogott.
- Ne is álmodj! Mehetsz haza. Én folytatom a szobám, te pedig… élheted világod – ezt nem kellett volna mondanom neki, kicsit a szívébe marhattam.
Egyszer csak elengedett. – Nézz rám! – utasított, de nem fordultam meg. – Azt mondtam nézz rám! – fordított maga felé.
- A világom… köréd akarom építeni. Nem akarok, nem tudok létezni nélküled. Tudod mennyire rossz, amikor haragszol rám? Nem akarom, hogy utálj, vagy, hogy egy elszállt gyökérnek képzelj. Tudom, hogy nem mondtam ki, hogy legyél a barátnőm. Még várni szeretnék vele. De tudnod kell, hogy szeretlek, és azt akarom, hogy kitarts mellettem – fogta meg a kezem.
Szívem hevesen kezdett el dobogni. Sosem vallottak így még szerelmet nekem. Arcom kipirult, aztán magamhoz öleltem őt. Szorosan ölelt magához, tarkómnál simogatott.
- Jagiya, imádlak. Érted? – suttogta, aztán kezei közé fogta a fejem.
- Igen, értem. Jiyong – néztem a szemeit.
- Hm?
- Szeretlek – mondtam ki, majd az ajkamra haraptam.
- Óh – ölelt magához, és a nyakamba cuppantgatott. – Szeretlek, szeretlek! Mondd még egyszer! – fogta meg a kezeimet.
- Szeretlek Jiyong – mosolyogtam gyerekességén.
Hirtelen felkapott az ölébe, csókolgatni kezdett. – Gyere, öltözzünk fel, aztán menjünk venni valamit – mosolygott.
- Jó – böktem hasba, aztán lementem a bőröndömhöz, Ji pedig hazament addig. Egy mini rövidnadrágot vettem fel, az egyik fehér topommal, hajamat felkötöttem, és ehhez a szetthez egy baba kék tornacipőt társítottam.
- Reggeli? – jött oda apa.
- Elviszem őt majd – toppant be Jiyong frissen illatosan, egy farmerben és egy fekete pólóban. Ékszerei csak úgy csörögtek, amikor igazgatta magát. – Oh, ________ gyönyörű, vagy mint mindig – mosolygott rám.
- Köszönöm.
- Azért felszedhetne pár kilót – csipkelődött apa. – Vidd olyan helyre, ahol finomat ehet. És tömd meg – nevette el magát.
- Rendben! – röhögött Ji, aztán összekulcsoltuk a kezünket. – Majd hozom őt valamikor délután, vagy este – mosolygott.
- Nálad alszik? Akkor mondjuk, vehetnél egy mobilt neki. Majd kifizetem.
- Oh, hagyd csak, mindent megveszek neki, amit csak akar – puszilta meg a kezem.
- Én pedig kiverem a fogad, és elcsavarom a tököd – morogtam.
Apa leejtette a kezéből a villát, úgy elkezdett nevetni. – A harciassága megmaradt, mint régen.
- Emlékszem! Amikor fejen dobott a homokkal, csak hogy a lapátot odaadjam neki – csatlakozott Jiyong is, aztán szájon csókolt.
- Sipirc, gerlepár.
- _______, veszünk pizsit vagy hozol? – vigyorgott rám Ji.
- Viszek – húztam össze a szemeim, aztán gyorsan az egyik táskámba bepakoltam egy pólót, fehérneműt és a holnapi ruhámat, amiben hazajövök majd. – Kész – mentem vissza.
- Helyes. Vigyázz rá Jiyong! – állt fel apa, aztán lekezelt vele.
- Vigyázni fogok, mint a szemem fényére – aztán mentünk is Jiyong autójához.
Átsétáltunk a Kwon rezidencia területére, ahol már a szülei és a nővére kint volt. Elbúcsúzkodtak, aztán kinyitotta nekem az ajtót, hogy beszálljak. – Köszönöm – mosolyogtam rá, bezárta az ajtót, megkerülte az autót, s mellém ült.
- Ültél már ilyen autóban?
- Még sosem.
- Remélem élvezni fogja kegyed az utazást – indította a motort, majd neki vágtunk Szöulnak, a belvárosnak, s Jiyong „életének”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése