Jiyong szemszöge:
Dús ajkait kezdtem el tépni, csókolni, ahogy csak tudtam. Nyelvét beszippantottam a számba, s perverz módjára szopni kezdtem. Éreztem, ahogy megremeg, vékony ujjaival a hajamba túr. Elcuppantam nedves izmától, újra masszírozni kezdtem nyelvemmel. Rövidnadrágja hátsózsebébe csúsztattam tenyereim, hogy formás fenekébe markoljak, miközben egymást kényeztettük. Nagyon bele lendültem, talán az állított le, hogy jelzett a lift és ki kellett szállnunk. Csókomtól piros ajkai, félig nyitva voltak, enyhén csillogtak nyálamtól, s ahogy kapkodta a levegőt, nagyon jó érzés volt látni kis Jagiyám reakcióit. Megfogtam törékeny kacsóját, s húztam magammal a lakásom ajtajáig. Előkerestem a kulcsom, de nem találtam bele a lyukba.
- Tudod, amikor szexeltünk… több lyukérzéked volt, mint most – nézett engem a falnak dőlve.
Felszisszentem nevetve, gyorsan kinyitottam a nyílászárót. – Gyere te nagyszájú! – húztam be őt. Nevetve vette le a cipőjét, majd kecses lábaival a márványpadlón indult el. Egymás elé pakolgatta vékony, ám formás lábait, amik magukra csalogatták a szemem.
- Igen Jagiya szexi vagy! – kuncogtam, miközben a konyhába sétáltam a táskával, amit időközben megpakoltunk mindennel.
- Köszönöm Mr. – jött oda hozzám, és segített kipakolni.
- Bontunk bort? – vettem elő az üveget.
- Tőlem – vonta meg a vállát. – Le akarsz itatni igaz? – kuncogott.
- Én? Dehogy! Úgy nézek ki? – mosolyogtam, miközben bontottam ki az üveget.
Csak mormogott valamit az orra alatt, kuncogva löktem odébb gyerekesen a csípőmmel őt, hogy poharat tudjak levenni.
- Yaa! – csapkodta a karom, mire magamhoz rántottam őt, édes ajkait újra birtokba vettem. Puha redői közé vezettem nyelvem, miközben törékeny testét öleltem magamhoz.
- Mmmm-mm – cuppant el tőlem.
- Mit mondtál?
- Azt, hogy ezzel nem hatsz meg!
- De azért szereted, ha csókollak, nem? – puszilgattam a füle tövét.
- I-igen, mert olyan fincsi az ajkad – túrt bele a hajamba. – Jiyong – suttogta a fülembe halkan.
- Hm?
- Főzzünk! – csípett bele a bimbómba, amitől egy nyögés hagyta el a számat, majd duzzogni kezdtem.
Nevetve engedett el, s kezdett el mindent kipakolni, amire szüksége van. Elsétáltam papucsért, hogy ne fázzon a pici lába, aztán letettem mellé.
- Csónakázni fogok ebben – vette fel. – Nagyobb nem volt? – nevetgélt jó kedvűen.
- Nem baj, addig sem fázol fel. Most mi bajod van a 42-es papucsommal? – öltöttem ki rá a nyelvem gyerekesen.
Ügyesen összedobta a lasagne-t, így miután vacsiztunk és elpakoltunk magunk után, zuhanyoztunk, utána befeküdtünk a kanapéra tévét nézni.
- Kényelmesen vagy? – játszottam a hajával, miközben a feje a mellkasomon volt.
- Igen – ölelt át a mellkasomnál, nem sokkal később mély álomba szenderültünk mind a ketten.
*1 évvel később*
Az időt tekerték, sok munkám halmozódott fel, nem volt időm senkire és semmire. Koncert hátán koncert volt a Bigbang visszatérés miatt. Jagiyát nem láttam legalább 4 hónapja, annyira be vagyok táblázva. Rég aludt nálam ______, de én is elég rég voltam a szüleimnél. Mióta a panziójuk megvan, nem nagyon vannak otthon, inkább kint vannak a fenntartás miatt. De most így, hogy december van, muszáj nekik is hazajönniük. Lamborghinimmel lassan gurultam végig a hólepte utcán. Egy ismeretlen kék Audi állt Jagiék bejáróján. Leparkoltam a mi bejárónkra, kiszálltam, s jól megnéztem magamnak az autót. Talán _______ kapta ezt? Fekete hosszú kabátom összehúztam magamon, s bementem a meleg lakásba.
- Hahó! – kurjantottam el magam, miközben a bakancsom bányásztam le magamról.
- Édes kicsikém – jött oda anya nyakig lisztesen, derűs mosollyal az arcán, hogy megölelgessen.
- Szia, hogy vagy? – puszilgattam meg őt.
- Ó, én nagyszerűen. Épp sütünk Damival, segítesz?
- Persze – akasztottam fel a kabátomat is. Még mindig böki a csőröm, hogy ugyan kié lehet az a rohadt autó.
A konyhában sürögtünk forogtunk, nagyjából elfelejtettem őt, amikor is az ablakban bámészkodva, pont tökéletesen ráláttam _________-k konyhájára, ahol nem volt elhúzva a függöny. Egy nála fél fejjel magasabb aktakukac ölelgette hátulról a barátnőmet.
- Anya…- mordultam rá szegényre.
- Igen? – jött oda mellém. – Oh, igen ______ barátja – egyből tudta, hogy miről beszélek.
- Barátja? Basszus én vagyok a barátja! – csattantam fel.
- Jiyong… - fogta meg a vállam. – Kicsi fiam… _______ az egyetemen ismerkedett meg vele.
- Az nem lehet – indultam is el, hogy kérdőre vonjam őket. Felkaptam a cipőm és a kabátom, majd átmentem hozzájuk. Konkrétan ráültem a csengőre, mire _____ ajtót nyitott.
- Sz-szia – sütötte le tekintetét.
- Szia… hogy vagy? – néztem őt végig.
- J-jól, te? – ekkor jött ki az a nyámnyila, hátulról átkarolta őt.
- Óh, a nagy Kwon Jiyong – kuncogott. – Hali, Song Minwoo vagyok, ______ barátja – nyújtotta a kezét.
Csak álltam, nem fogadtam el a gesztusát. Hirtelen undorodni kezdtem ______-tól/től. Hátrébb léptem.
- J-jiyong, meg magyarázom – mentegetőzött Jagi.
- Magyarázd!
A srác egyre jobban bújt a nyakába, csókolgatta őt, ami nem volt ínyemre. Legszívesebben, kettétéptem volna.
- É-én… az egyetemen ismerkedtem meg Minwooval.
- Ezt, eddig is tudtam. Csak olyan jó, hogy eddig én volt a szerelmed, az aki, támaszt nyújt neked. Hát kösz – indultam el onnan, teljesen összetörve.
- Várj! Jiyong – tört ki bájgúnár öleléséből.
Feldúltan vágtam át az udvarukon, nem törődve semmivel. Már az autómnál jártam, amikor két vékony kar fonódott át a derekamon, arcát pedig a hátamba temette. Remegett a hidegtől, egy szál rövidnadrágban és egy pólóban, kis papucsával a lábain.
- N-ne hagyj itt megint – szipogta.
- Miért nem mész vissza a barátodhoz? Ő többet tud veled lenni – csuklottam. – Te tudod a legjobban, hogy mennyit dolgozok, mennyi minden szart követel a munkám. Erre mit kapok? Azt, hogy egy pasival enyelegsz. Oké, nem kéne féltékenynek lennem, de azt terveztem, hogy együtt leszek veled, lazítok egy kicsit, filmezünk, játszunk x-boxon, mint a múltkor – csaptam az autóm tetejére.
Nem tudott szólni, csak hüppögni kezdett. Egyre jobban szorított magához.
- Hagy menjek el – suttogtam. Egyáltalán nem engedett el, csak ölelt.
- N-ne hagyj el! Kérlek!
- Miért könyörögsz nekem? Nem szeretem az ilyet. Ott van a barátod – pillantottam hátra egy picit, hogy meg nézzem, mit csinál.
Elengedett, így felé tudtam fordulni. – Szeretsz te még engem? – szomorúan néztem a szemeibe.
Összefonta maga előtt a karjait, majd’ meg fagyott. Lila ajkait szólásra nyitotta, amikor a srác odakiáltott nekünk.
- Hagyd már őt ______. Ő csak egy beképzelt senkiházi sztárocska! Gyere ide! – _______, mintha valami transzban lett volna, odament.
Felmordultam, megvártam, hogy mit fognak csinálni. Félhanggal közölte Jagival, hogy én egy semmirekellő, idióta, nyomorult vagyok. Egyből felidegesítettem magam, odamentem, s a kocsijáig lökdöstem.
- Takarodj, vagy a senkiházi sztárocska a szádba lép – nyomtam az Audijának.
Mérhetetlen düh kerített hatalmába, gallérjánál szorítottam meg, gyűlölködő tekintettel.
- Vedd le a mocskos kezed rólam – lökött ______ apja autójának. Gúnyos kacagás hagyta el a számat, majd a következő pillanatban megütött. Túltengett bennem az adrenalin, nem hagytam magam, ő egy jól ívelt öklöst kapott, nem kislányos pofozkodást, mint amit én. Sokkal erősebbet kaptam következőleg.
- Rohadj meg! Elveszed tőlem a barátnőmet! – üvöltöttem vele.
- Barátnőd? A faszt! – olyanok voltunk, mint két kakas, akik egy csirkéért harcoltak. Vagy mint az oroszlánok, a területért. Én oroszlán is vagyok, védem a területem.
Teljesen bele lendültünk a verekedésbe, mire Jagiya közénk állt. Arra figyeltem, hogy meg ne üssem Jagiyát, így az egyik ütése tökéletesen eltalált, és a földre zuhantam vért köpve.
- Te nem normális! – kiáltott rá. – Takarodj innen, idióta! – térdelt le mellém reszketve.
- Szóval, amiket mondtál, az csak hazugság volt. Undorító ribanc vagy – vágta a képébe.
- Le tudom szarni, húzzál el innen – lökte el feldúltan.
- Ez az utolsó szavad? – kérdezte.
- Igen. Vége Minwoo érted? Agresszív senkiházi – segített fel közben engem.
A drága felesleges harmadik beszállt az autójába, becsapta az ajtót, majd elhajtott. Leporoltam magamról a havat, vérző ajakkal néztem az én hősies Jagiyámra. Szétgomboltam a kabátom, s behúztam alá átfagyott testét.
- M-menjünk be, ezt meg kell beszélnünk – nézett fel rám, közben halkan beszélt.
Ekkor jött ki HyunJin is, aki szúrós tekintettel nézett minket.
- Mi volt ez a hangzavar? Nem lehet zuhanyozni sem, hol van Minwoo? – nézett körbe.
- Elment… - morogta az orra alatt, miközben a házukba húzott be.
- Mi volt kint _______? – kérdezte tőle.
- Az, hogy hormontúltengéses kiskakasok lettek, és összeverekedtek – fújtatott, miközben a kabátomat szedte le rólam, kiterítette. – Nem értelek meg titeket – mormogott tovább, s a kanapéra lökött.
Nagyot nyeltem, vártam arra, hogy majd leteremt.
- Minwoo és Jiyong? Összeverekedtek? – röhögte el magát HyunJin.
- Nem vicces apa.. – ült le egy elsősegélydobozzal mellém, egy kis vattapamacsra öntött sebösszehúzó vackot. – Olyan gyerekesek – nyomta hirtelen rá alsó ajkamra, mire felvonyítottam.
- Au! Au, au! _____ ez fáj! – nyöszögtem.
- Csend legyen! – szúrósan nézett rám. – Miattad van!
- Én inkább ezt nem hallgatom végig, megyek dolgozni, majd jövök. Sziasztok – ment el édesapja.
- Miért rám fogod?
- Mert, te nem jöttél hozzám! Milliónyi sms-t, hívást megtettem érted, a céghez is bementem, ahol dolgozol, de nem engedtek be. Magam alatt voltam sokáig, mire Minwooval kicsit összemelegedtem.
- Kicsit – puffogtam.
- Jiyong! – ütött vállba.
- Jól van, bocsánat.
Nem akartam még jobban megbántani őt. Láttam az smseit, hívásait, de annyira elfoglalt voltam, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Rosszul esett azért, hogy az a tökkel ütött Jagival aludt. Tényleg, mióta nem voltam nála.
- Meg tudsz bocsátani? – pislogtam kiskutya szemekkel rá, miközben rányomott egy ragtapaszt a számra.
- Nem tudom. Hányszor fogsz még megbántani? – sóhajtott.
- Többé nem fordul elő. Ígérem. Tényleg nagyon el voltam havazva, koncerteztünk, albumon dolgozom – pillantottam le a kezeimre, miközben ujjaimmal játszottam. Lassan vékonyka ujjait a tenyerembe csúsztatta, s kicsit megszorította a kezem.
- Te vagy még mindig a legjobb barátom.
- Csak legjobb?
- A legeslegjobb – ölelt magához, hajamba kezdett el turkálni. Annyira hiányzott a közelsége, legjobban az, hogy magamhoz ölelhessem. Magamhoz vontam, amennyire csak tudtam, orrommal a nyakába bújtam, hogy érezhessem ínycsiklandó illatát.
- Újrakezdjük? – motyogtam kisfiúsan.
Nem válaszolt, hanem csak szorított magához. Gondoltam egyet, az ölembe húztam őt. Mennyire rég szeretkeztem vele, sőt bárkivel is. Egy teljes éve nem voltam nővel, a hűségem miatt, amit ______-nak/nek tettem. Nagyot sóhajtott.
- Mi az?
- Voltak lányok, akikkel…tudod – utalgatott.
- Nem volt egy sem. Én, amit elhatároztam még Párizsban, ahhoz tartom magam.
- Mit határoztál el? – emelte el a fejét a vállamról és csak nézett.
- Azt, hogy nekem a kis gyerekkori szerelmem kell, és csak neki élek, nem másnak.
- Érdekes. És az exed?
Ráncoltam a szemöldököm. Miért kérdez Kikoról? – Nem tudok róla semmit, miért?
- Felkeresett pár hónapja és megfenyegetett.
- Ezt nem hiszem el. Semmit nem tudok róla, nem is találkoztam vele. Jézusom, kinyírom – puffogtam.
- Hé, nyugi – simított végig az arcomon, s egy édes puszit nyomott az ajkaimra.
Sóhajtottam egy nagyot aztán, elkalandoztam gyönyörű arcán.
- Mit láttál? – kuncogta el magát játékosan. Nyoma sem volt az előző idegességének.
- Csak…mesélj, milyen az egyetem? Vannak barátaid? – mosolyogtam rá.
- Uh, hát. Vannak igen, páran. Egyből, amikor elkezdtem a tanévet, felfigyeltek rám, mindenki barátkozni kezdett.
- Nem néztek le remélem, mert kettétépem őket! – mormogtam. Elnevette magát, nyakamba bújt.
- Szeretnek. Szeretem az egyetemet, jó a társaság, minden tök szuper! És még balettozni is járok – simogatta a vállam.
- Balett suli milyen?
- Miért érdekel ennyire?
- Jaj, Jagi. Én mindent tudni akarok rólad. Az összes levegővételed, bajod, gondod, minden érdekel – puszilgattam a fejét.
- Nagyon jó a balett iskola, szeretem is. Szorgalmasan készülök mindig – kuncogott. – Jaj Jiyong, veled, sokkal jobb lenni. Olyan…mindegy – szorított meg.
- Olyan?
- Édes vagy, imádom az illatod, megnyugtatsz. Ellazulok – kuncogott édesen. Ujjaim hátán kalandoztak el, simogattam őt, miközben émelyítő illatát szagoltam, s elbódította az elmém. Azt hiszem, kimondhatom. Szerelmes vagyok. Érzem.
Dús ajkait kezdtem el tépni, csókolni, ahogy csak tudtam. Nyelvét beszippantottam a számba, s perverz módjára szopni kezdtem. Éreztem, ahogy megremeg, vékony ujjaival a hajamba túr. Elcuppantam nedves izmától, újra masszírozni kezdtem nyelvemmel. Rövidnadrágja hátsózsebébe csúsztattam tenyereim, hogy formás fenekébe markoljak, miközben egymást kényeztettük. Nagyon bele lendültem, talán az állított le, hogy jelzett a lift és ki kellett szállnunk. Csókomtól piros ajkai, félig nyitva voltak, enyhén csillogtak nyálamtól, s ahogy kapkodta a levegőt, nagyon jó érzés volt látni kis Jagiyám reakcióit. Megfogtam törékeny kacsóját, s húztam magammal a lakásom ajtajáig. Előkerestem a kulcsom, de nem találtam bele a lyukba.
- Tudod, amikor szexeltünk… több lyukérzéked volt, mint most – nézett engem a falnak dőlve.
Felszisszentem nevetve, gyorsan kinyitottam a nyílászárót. – Gyere te nagyszájú! – húztam be őt. Nevetve vette le a cipőjét, majd kecses lábaival a márványpadlón indult el. Egymás elé pakolgatta vékony, ám formás lábait, amik magukra csalogatták a szemem.
- Igen Jagiya szexi vagy! – kuncogtam, miközben a konyhába sétáltam a táskával, amit időközben megpakoltunk mindennel.
- Köszönöm Mr. – jött oda hozzám, és segített kipakolni.
- Bontunk bort? – vettem elő az üveget.
- Tőlem – vonta meg a vállát. – Le akarsz itatni igaz? – kuncogott.
- Én? Dehogy! Úgy nézek ki? – mosolyogtam, miközben bontottam ki az üveget.
Csak mormogott valamit az orra alatt, kuncogva löktem odébb gyerekesen a csípőmmel őt, hogy poharat tudjak levenni.
- Yaa! – csapkodta a karom, mire magamhoz rántottam őt, édes ajkait újra birtokba vettem. Puha redői közé vezettem nyelvem, miközben törékeny testét öleltem magamhoz.
- Mmmm-mm – cuppant el tőlem.
- Mit mondtál?
- Azt, hogy ezzel nem hatsz meg!
- De azért szereted, ha csókollak, nem? – puszilgattam a füle tövét.
- I-igen, mert olyan fincsi az ajkad – túrt bele a hajamba. – Jiyong – suttogta a fülembe halkan.
- Hm?
- Főzzünk! – csípett bele a bimbómba, amitől egy nyögés hagyta el a számat, majd duzzogni kezdtem.
Nevetve engedett el, s kezdett el mindent kipakolni, amire szüksége van. Elsétáltam papucsért, hogy ne fázzon a pici lába, aztán letettem mellé.
- Csónakázni fogok ebben – vette fel. – Nagyobb nem volt? – nevetgélt jó kedvűen.
- Nem baj, addig sem fázol fel. Most mi bajod van a 42-es papucsommal? – öltöttem ki rá a nyelvem gyerekesen.
Ügyesen összedobta a lasagne-t, így miután vacsiztunk és elpakoltunk magunk után, zuhanyoztunk, utána befeküdtünk a kanapéra tévét nézni.
- Kényelmesen vagy? – játszottam a hajával, miközben a feje a mellkasomon volt.
- Igen – ölelt át a mellkasomnál, nem sokkal később mély álomba szenderültünk mind a ketten.
*1 évvel később*
Az időt tekerték, sok munkám halmozódott fel, nem volt időm senkire és semmire. Koncert hátán koncert volt a Bigbang visszatérés miatt. Jagiyát nem láttam legalább 4 hónapja, annyira be vagyok táblázva. Rég aludt nálam ______, de én is elég rég voltam a szüleimnél. Mióta a panziójuk megvan, nem nagyon vannak otthon, inkább kint vannak a fenntartás miatt. De most így, hogy december van, muszáj nekik is hazajönniük. Lamborghinimmel lassan gurultam végig a hólepte utcán. Egy ismeretlen kék Audi állt Jagiék bejáróján. Leparkoltam a mi bejárónkra, kiszálltam, s jól megnéztem magamnak az autót. Talán _______ kapta ezt? Fekete hosszú kabátom összehúztam magamon, s bementem a meleg lakásba.
- Hahó! – kurjantottam el magam, miközben a bakancsom bányásztam le magamról.
- Édes kicsikém – jött oda anya nyakig lisztesen, derűs mosollyal az arcán, hogy megölelgessen.
- Szia, hogy vagy? – puszilgattam meg őt.
- Ó, én nagyszerűen. Épp sütünk Damival, segítesz?
- Persze – akasztottam fel a kabátomat is. Még mindig böki a csőröm, hogy ugyan kié lehet az a rohadt autó.
A konyhában sürögtünk forogtunk, nagyjából elfelejtettem őt, amikor is az ablakban bámészkodva, pont tökéletesen ráláttam _________-k konyhájára, ahol nem volt elhúzva a függöny. Egy nála fél fejjel magasabb aktakukac ölelgette hátulról a barátnőmet.
- Anya…- mordultam rá szegényre.
- Igen? – jött oda mellém. – Oh, igen ______ barátja – egyből tudta, hogy miről beszélek.
- Barátja? Basszus én vagyok a barátja! – csattantam fel.
- Jiyong… - fogta meg a vállam. – Kicsi fiam… _______ az egyetemen ismerkedett meg vele.
- Az nem lehet – indultam is el, hogy kérdőre vonjam őket. Felkaptam a cipőm és a kabátom, majd átmentem hozzájuk. Konkrétan ráültem a csengőre, mire _____ ajtót nyitott.
- Sz-szia – sütötte le tekintetét.
- Szia… hogy vagy? – néztem őt végig.
- J-jól, te? – ekkor jött ki az a nyámnyila, hátulról átkarolta őt.
- Óh, a nagy Kwon Jiyong – kuncogott. – Hali, Song Minwoo vagyok, ______ barátja – nyújtotta a kezét.
Csak álltam, nem fogadtam el a gesztusát. Hirtelen undorodni kezdtem ______-tól/től. Hátrébb léptem.
- J-jiyong, meg magyarázom – mentegetőzött Jagi.
- Magyarázd!
A srác egyre jobban bújt a nyakába, csókolgatta őt, ami nem volt ínyemre. Legszívesebben, kettétéptem volna.
- É-én… az egyetemen ismerkedtem meg Minwooval.
- Ezt, eddig is tudtam. Csak olyan jó, hogy eddig én volt a szerelmed, az aki, támaszt nyújt neked. Hát kösz – indultam el onnan, teljesen összetörve.
- Várj! Jiyong – tört ki bájgúnár öleléséből.
Feldúltan vágtam át az udvarukon, nem törődve semmivel. Már az autómnál jártam, amikor két vékony kar fonódott át a derekamon, arcát pedig a hátamba temette. Remegett a hidegtől, egy szál rövidnadrágban és egy pólóban, kis papucsával a lábain.
- N-ne hagyj itt megint – szipogta.
- Miért nem mész vissza a barátodhoz? Ő többet tud veled lenni – csuklottam. – Te tudod a legjobban, hogy mennyit dolgozok, mennyi minden szart követel a munkám. Erre mit kapok? Azt, hogy egy pasival enyelegsz. Oké, nem kéne féltékenynek lennem, de azt terveztem, hogy együtt leszek veled, lazítok egy kicsit, filmezünk, játszunk x-boxon, mint a múltkor – csaptam az autóm tetejére.
Nem tudott szólni, csak hüppögni kezdett. Egyre jobban szorított magához.
- Hagy menjek el – suttogtam. Egyáltalán nem engedett el, csak ölelt.
- N-ne hagyj el! Kérlek!
- Miért könyörögsz nekem? Nem szeretem az ilyet. Ott van a barátod – pillantottam hátra egy picit, hogy meg nézzem, mit csinál.
Elengedett, így felé tudtam fordulni. – Szeretsz te még engem? – szomorúan néztem a szemeibe.
Összefonta maga előtt a karjait, majd’ meg fagyott. Lila ajkait szólásra nyitotta, amikor a srác odakiáltott nekünk.
- Hagyd már őt ______. Ő csak egy beképzelt senkiházi sztárocska! Gyere ide! – _______, mintha valami transzban lett volna, odament.
Felmordultam, megvártam, hogy mit fognak csinálni. Félhanggal közölte Jagival, hogy én egy semmirekellő, idióta, nyomorult vagyok. Egyből felidegesítettem magam, odamentem, s a kocsijáig lökdöstem.
- Takarodj, vagy a senkiházi sztárocska a szádba lép – nyomtam az Audijának.
Mérhetetlen düh kerített hatalmába, gallérjánál szorítottam meg, gyűlölködő tekintettel.
- Vedd le a mocskos kezed rólam – lökött ______ apja autójának. Gúnyos kacagás hagyta el a számat, majd a következő pillanatban megütött. Túltengett bennem az adrenalin, nem hagytam magam, ő egy jól ívelt öklöst kapott, nem kislányos pofozkodást, mint amit én. Sokkal erősebbet kaptam következőleg.
- Rohadj meg! Elveszed tőlem a barátnőmet! – üvöltöttem vele.
- Barátnőd? A faszt! – olyanok voltunk, mint két kakas, akik egy csirkéért harcoltak. Vagy mint az oroszlánok, a területért. Én oroszlán is vagyok, védem a területem.
Teljesen bele lendültünk a verekedésbe, mire Jagiya közénk állt. Arra figyeltem, hogy meg ne üssem Jagiyát, így az egyik ütése tökéletesen eltalált, és a földre zuhantam vért köpve.
- Te nem normális! – kiáltott rá. – Takarodj innen, idióta! – térdelt le mellém reszketve.
- Szóval, amiket mondtál, az csak hazugság volt. Undorító ribanc vagy – vágta a képébe.
- Le tudom szarni, húzzál el innen – lökte el feldúltan.
- Ez az utolsó szavad? – kérdezte.
- Igen. Vége Minwoo érted? Agresszív senkiházi – segített fel közben engem.
A drága felesleges harmadik beszállt az autójába, becsapta az ajtót, majd elhajtott. Leporoltam magamról a havat, vérző ajakkal néztem az én hősies Jagiyámra. Szétgomboltam a kabátom, s behúztam alá átfagyott testét.
- M-menjünk be, ezt meg kell beszélnünk – nézett fel rám, közben halkan beszélt.
Ekkor jött ki HyunJin is, aki szúrós tekintettel nézett minket.
- Mi volt ez a hangzavar? Nem lehet zuhanyozni sem, hol van Minwoo? – nézett körbe.
- Elment… - morogta az orra alatt, miközben a házukba húzott be.
- Mi volt kint _______? – kérdezte tőle.
- Az, hogy hormontúltengéses kiskakasok lettek, és összeverekedtek – fújtatott, miközben a kabátomat szedte le rólam, kiterítette. – Nem értelek meg titeket – mormogott tovább, s a kanapéra lökött.
Nagyot nyeltem, vártam arra, hogy majd leteremt.
- Minwoo és Jiyong? Összeverekedtek? – röhögte el magát HyunJin.
- Nem vicces apa.. – ült le egy elsősegélydobozzal mellém, egy kis vattapamacsra öntött sebösszehúzó vackot. – Olyan gyerekesek – nyomta hirtelen rá alsó ajkamra, mire felvonyítottam.
- Au! Au, au! _____ ez fáj! – nyöszögtem.
- Csend legyen! – szúrósan nézett rám. – Miattad van!
- Én inkább ezt nem hallgatom végig, megyek dolgozni, majd jövök. Sziasztok – ment el édesapja.
- Miért rám fogod?
- Mert, te nem jöttél hozzám! Milliónyi sms-t, hívást megtettem érted, a céghez is bementem, ahol dolgozol, de nem engedtek be. Magam alatt voltam sokáig, mire Minwooval kicsit összemelegedtem.
- Kicsit – puffogtam.
- Jiyong! – ütött vállba.
- Jól van, bocsánat.
Nem akartam még jobban megbántani őt. Láttam az smseit, hívásait, de annyira elfoglalt voltam, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Rosszul esett azért, hogy az a tökkel ütött Jagival aludt. Tényleg, mióta nem voltam nála.
- Meg tudsz bocsátani? – pislogtam kiskutya szemekkel rá, miközben rányomott egy ragtapaszt a számra.
- Nem tudom. Hányszor fogsz még megbántani? – sóhajtott.
- Többé nem fordul elő. Ígérem. Tényleg nagyon el voltam havazva, koncerteztünk, albumon dolgozom – pillantottam le a kezeimre, miközben ujjaimmal játszottam. Lassan vékonyka ujjait a tenyerembe csúsztatta, s kicsit megszorította a kezem.
- Te vagy még mindig a legjobb barátom.
- Csak legjobb?
- A legeslegjobb – ölelt magához, hajamba kezdett el turkálni. Annyira hiányzott a közelsége, legjobban az, hogy magamhoz ölelhessem. Magamhoz vontam, amennyire csak tudtam, orrommal a nyakába bújtam, hogy érezhessem ínycsiklandó illatát.
- Újrakezdjük? – motyogtam kisfiúsan.
Nem válaszolt, hanem csak szorított magához. Gondoltam egyet, az ölembe húztam őt. Mennyire rég szeretkeztem vele, sőt bárkivel is. Egy teljes éve nem voltam nővel, a hűségem miatt, amit ______-nak/nek tettem. Nagyot sóhajtott.
- Mi az?
- Voltak lányok, akikkel…tudod – utalgatott.
- Nem volt egy sem. Én, amit elhatároztam még Párizsban, ahhoz tartom magam.
- Mit határoztál el? – emelte el a fejét a vállamról és csak nézett.
- Azt, hogy nekem a kis gyerekkori szerelmem kell, és csak neki élek, nem másnak.
- Érdekes. És az exed?
Ráncoltam a szemöldököm. Miért kérdez Kikoról? – Nem tudok róla semmit, miért?
- Felkeresett pár hónapja és megfenyegetett.
- Ezt nem hiszem el. Semmit nem tudok róla, nem is találkoztam vele. Jézusom, kinyírom – puffogtam.
- Hé, nyugi – simított végig az arcomon, s egy édes puszit nyomott az ajkaimra.
Sóhajtottam egy nagyot aztán, elkalandoztam gyönyörű arcán.
- Mit láttál? – kuncogta el magát játékosan. Nyoma sem volt az előző idegességének.
- Csak…mesélj, milyen az egyetem? Vannak barátaid? – mosolyogtam rá.
- Uh, hát. Vannak igen, páran. Egyből, amikor elkezdtem a tanévet, felfigyeltek rám, mindenki barátkozni kezdett.
- Nem néztek le remélem, mert kettétépem őket! – mormogtam. Elnevette magát, nyakamba bújt.
- Szeretnek. Szeretem az egyetemet, jó a társaság, minden tök szuper! És még balettozni is járok – simogatta a vállam.
- Balett suli milyen?
- Miért érdekel ennyire?
- Jaj, Jagi. Én mindent tudni akarok rólad. Az összes levegővételed, bajod, gondod, minden érdekel – puszilgattam a fejét.
- Nagyon jó a balett iskola, szeretem is. Szorgalmasan készülök mindig – kuncogott. – Jaj Jiyong, veled, sokkal jobb lenni. Olyan…mindegy – szorított meg.
- Olyan?
- Édes vagy, imádom az illatod, megnyugtatsz. Ellazulok – kuncogott édesen. Ujjaim hátán kalandoztak el, simogattam őt, miközben émelyítő illatát szagoltam, s elbódította az elmém. Azt hiszem, kimondhatom. Szerelmes vagyok. Érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése